Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

KALLA ZSUZSA: „Kellemetes társalkodású 's nem üres beszédű ember."

kusan emlegeti Barthos Paulinával megélt utolsó táncvigalmak. „Febr. lről - 2dikra) véve ma egy év előtt bálban valék, mire tegnap estve 's ma reggel gondoltam / [majd egy évvel később] - Két év előtt bálban valék. Ma reggel e' körülmény eszembe jutott." Általában Jozefina kíséri a fiatalokat a juristák, az orvostanulók báljába, házi mulatságokba, Bártfay csupán felajánlással támogatja az Asszonyegyesületi bál jótékony sorshúzását. A feljegyzések tárgyszerűsége, szűkszavúsága miatt a nehéz a tátsalgás tartalmairól, a felmerülő beszédtársakról, a szalonban uralkodó hangnemről számot adni. A visszaemlékezések és Bártfay levélstílusa alapján is joggal feltételezhető oldottság, egyfajta biedermeier kedélyesség, tréfák, ezek azonban a napló szövegén kevés nyomot hagytak. Egyedül Szemerével való együttlétekről szóló bejegyzésekből következtethetünk egy bizalmasabb, közvetlenebb hangra. Ezek egyike arról a beszélgetéstől szól, amit Bártfay a Kölcsey - még bizonyosnak nem tudott - halálhírére a depresszióra hajlamos Szemerével folytat, hogy lekösse az idegőrlő, feszült várakozás napjaiban. „Pali pipára gyújtott 's nálam mulatott. Beszédünk' tárgya a' lélek halhatatlansága 's a' jövő élet volt. Én Kant véleményét hoztam szóba." Aíáskor Szemerének egy színházban mondott ttéfáját érzi feljegyzésre méltónak. „A' kritikus ollyan a' literaturában, mint a' háremben a' herélt vigyázatta, őrködésre jó - de nem tud senkit felcsinálni." A komoly beszélgetések ideje általában a koradélután, helyszíne a férfiszalon, Bártfay dolgozószobája. „Egész estig franklin29 tűznél dohányoztunk 's beszélgettünk leginkább dtamaturgiáról." Irodalomelméleti tárgyakról, hírlapi cikkekről szólnak a néha szenvedélyessé váló eszmecserék, a hivatalos sajtóban meg nem jelenő közéleti, politikai tárgyú híreiket osztják meg egymással. A nyílt, kemény vita ritka, ez valószínűleg ellenkezett Bártfay alkatával, a szalon légkörével. „Élénk beszédünk vala B[áró] Wfesselényi] ítélete felől - de a' mit nem jegyzek ide most lesz talán arra máskor alkalom, hogy véleményemet följegyezzem. Midőn szobámból eltávozott, szegény nőm majd nem elváltozott arczczal jöve hozzám, 's kérdé, nem volt e valami kedvetlen beszéd közöttünk, mert a' harmadik szobában hallá hangos beszédünket. Mentsen Isten! Én csak akkot tudnék valakit bántani, ha más kezdené a' bántást." Csak két ízben csattan fel, érez személyes érintettséget, Kölcsey hagyatéka és a Lánchíd részvényes formában való megvalósítása ügyében. „Úgy látszott nekem Szemere' nyilatkozásából, mintha ellene volna annak, hogy Kölcsey' iratai, dolgozatai a' m [agyar] t[udós] társaság' akár kezelése akár birtoka alá jussanak. Aliért? - nem foghatám meg. 'S ugyan azért tüzesebben vitattuk a' dolgot, mint közönségesen társas beszéd közt szólani szoktunk: mig végre azt monda Sz[emcre], hogy ő föl lévén világosítva, 's másképen látván a' tárgyat, ajánlókig fog írni az özvegynek (t.i. Kölcsey' sógorasszonyának) / Pigayval hevesen szót váltottunk a' fölállítandó budapesti híd iránt: ő boszantott beszédével 's végre kifakadtam." 29 Kandalló