Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

LÁSZLÓ FERENC: Evangélikus társasélet a reformkori Pest-Budán

Evangélikus társasélet a reformkori Pest-Budán LÁSZLÓ FERENC H a elfogadjuk, hogy a változatosság gyönyörködtet, úgy a reformkori társasélet kutatóinak aligha lehet komoly okuk panaszra. Bálok és házi mulatságok, kaszinók és egyletek, életképek és jóté­konysági koncertek, mind megannyi szín­tere és megjelenési formája a korszak von­zó társaséletének. Mi több, maga a magyar­országi társaság is felettébb változatos ké­pet mutat, hisz számos kisebb-nagyobb, könnyűszerrel elkülöníthető csoportból te­vődik össze, s ezek mindegyike sajátos tár­saséleti kultúrával rendelkezik. Ilyen cso­portot alkot a teformkorban a pest-budai evangélikus elit is. Ez az elit nemcsak azért érdemel különös figyelmet, mert társasági élete rokonszenves és sokszínű, vagy mert három nyelvi-etnikai elem (németajkúak, magvatok, szlovákok) multikulturális együt­tese biztosítja működését. Érdeklődésün­ket leginkább talán az magyarázhatja, hogy az evangélikus elit kitüntetett (értsd: erő­sen felülreprezentált) szerepet játszik a re­formkor tátsadalmi és kulturális életében. E három aspektus külön-külön is kielégítő módon indokolhatná a címben megjelölt té­maválasztást, így együtt pedig olyan lehet­séges összefüggésekre irányítja figyelmün­ket, amelyek igazolása tanulmányunk végső, legmerészebb célkitűzését jelenti. Nem nehéz belátni, hogy a pest-budai evangélikusság társaséletének tátgyalásá­hoz szükséges, sőt bízvást állíthatjuk, egye­nesen nélkülözhetetlen, hogy Pest-Budán evangélikusok lakjanak. Nos, erre mind­össze csak alig három évtizeddel a reform­kort megelőzően, II. József Türelmi Ren­deletének kiadása (1781) után nyílt mód. Egészen az 1780-as évekig ugyanis - I. Li­pót 1703-ban kelt kiváltságlevelének ren-

Next

/
Thumbnails
Contents