Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

LÁSZLÓ FERENC: Evangélikus társasélet a reformkori Pest-Budán

delkezései szerint - a protestánsok (lett légyen szó akár evangélikusokról, akár reformátusokról) nem szerezhettek sem Pesten, sem Budán polgárjogot, s ebből következőleg e két testvérvárosban nem gyakorolhatták nyilvánosan hitüket, nem lehetett templomuk, nem viselhettek hivatalt, s még ingatlant sem birtokolhattak. A fenti tiltásokból következett, hogy míg néhány más, elsősorban felvidéki vagy nyugat-magyarországi városban (például Sopronban, Pozsonyban, Eperjesen) lehetőség nyílt egyfajta polgáriasuk és városias felekezeti társasélet kialakulására és szárba szökkenésére, addig Pest-Budán egészen a 18. század végéig nem beszélhetünk ilyesféle fejleményekről. Mindennek hiányában ez idő tájt a térség evangélikus társas-, s részben hitéletének elsődleges színtereivé a Pest-Budától úgyszintén távol tartott, s a felekezetük iránt elkötelezett lutheránus arisztokrácia környékbeli kastélyai (Aszód, Acsa, Tóalmás) váltak. Fontos jeleznünk, hogy a felekezeti arisztokrácia (elsősorban a Prónay és a Podmaniczky család) ilyetén szerepvállalása, valamint állandó kapcsolattartása a társadalmi ranglétrán lejjebb álló hitsorsosaival, ismertetőjegye lesz majd az evangélikus társaséletnek a reformkorban is (de a későbbi korszakokban is, egészen a 20. század első feléig). Az arisztokrácia jócskán kivette a részét a pesti gyülekezet 1787-es megalapításából, és itt különösképpen az irodalmi szalont működtető, s Kármán Józsefet fölkaroló evangélikus nagyasszony, özvegy Beleznay Miklósné Podmaniczky Anna Mária szerepét kell kiemelnünk. Mindazonáltal a gyülekezet megszületése csak azután vált lehetségessé, hogy 1787-ig mintegy négyszáz evangélikus telepedett le Pest-Budán. Jóllehet ez a szám statisztikailag elenyésző volt Pest-Buda ekkortájt majd' ötvenezres lélekszámához képest, ahhoz immár elegendőnek bizonyult, hogy a felekezet megvesse a lábát ehelyütt, valamint kiépítse infrastruktúráját és megteremtse társaséletét. Az infrastruktúra kiépítése és az önálló társasélet megteremtése természetszerűleg összekapcsolódott. Az új gyülekezet által 1792-ben megszerzett területen, a Gránátos kaszárnya fásudvarán (ahol addig Schmallöger Johanna állatviadalokat bemutató „Hetz Theater"-e működött) nemcsak a Pollack Mihály által tervezett klasszicista stílusú templom épülhetett fel, hanem a lelkészlak és az iskola is. így jött létre az Insula Lutherana, a lutheránus sziget, amely a hitélet, egyúttal a felekezeti társasélet egyik középpontjául is szolgált hosszú évtizedekig. A pesti evangélikus gyülekezet istentiszteletei német nyelvűek voltak, s ekkoriban a lutheránus elit is túlnyomórészt a német nyelvet kultiválta. Az elit első vezéralakjai is nagyobb részben németajkúak 1 A türelmi rendelet kiadását megelőző állapotokra, illetőleg az evangélikusok megtelepedésére és a pesti gyülekezet megalapítására vonatkozó adatok forrása: Fabiny Tibor: Az első kövek. A gyülekezetet, templomot és iskolát építő pesti evangélikusok története, 1787-1811. Bp„ 2000.; Doleschall, E. A.: Das erste Jahrhundert aus dem Lebe einer hauptstädtischen Gemeinde. 1887. 2 Történetére vonatkozólag, lásd: Fabiny Tibor: Insula lutherana: képek a Deák téri Evangélikus Gyülekezet kétszáz éves történetéből. Bp., Műszaki Fordító V. házi ny., 1987.