Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

MAGYAR ERZSÉBET: Kertek, parkok Buda-Pest társaséletében a 19. században

most is. Nekem ez a legszebb és legismerősebb hely a világon, pedig nem vagyok természet-, hanem ember-imádó és egy fiatal nőnek a pisze orra többet mond nekem, mint maga a Mont-Blanc. Ezen halott hó van, azon élő szeplő. A sziget azonban más, a növényeknek itt húsa van, a fák öles karjukat nyújtogatják felém és a Duna, amint átöleli az egészet, szinte sárlik ... Amikor az emberek még mertek élni, a középkorban mily kár, hogy lemaradtam róla - mindig papok, barátok laktak ezen helyen. Es a papok tudták, hol kell és hol lehet jól élni. (...)"

ltH Bródy Sándor, akinek itt készített gulyásairól Krúdy is megemlékezett, maga köré gyűjtött kompániájával - először - 1906 telén vonult ki a szigetre, ahol a kisszállóban szálltak meg. Az erős hóesés miatt nem tudtak visszatérni a fővárosba. E társaság tagja, Molnár Ferenc az egy hétig tartó kényszerű szobafogság idején itta a világhírt számára megszerző Az ördög című színművének első jeleneteit. A nagy kerti zöld asztalt lakására is magával vitte, körülötte számos író és művész gyűlt össze.

102 Később is gyakori vendég volt ezen a helyen, amint arról számos szigeti ihletésű elbeszélése is tanúskodik: „Elmondom, hogy húsz éven át ezen a szigeten nyaraltam és megemlítem, hogy azért mégis az volt a legszebb, mikor egyszer egy nagyon szigorú és rengeteg hótól fehér télen az igazgatóság nyitva tartotta a kisebbik szállodát, s 101 Bródy Sándor: Asszony-stúdium. In: Lyra. Bp., Singer és Wolfner, 1911.149. old. 102 Sárközy Mátyás: Színház az egész világ. Molnár Ferenc regényes élete. Bp., Osiris, 1995.45. old. 103 Molnár Ferenc: Egy gazdátlan csónak története. Bp., Osiris, 2000. 86. old. loi Fábri Anna: Mit lehet írni Pestről? (A Krúdy-művek elnevezte vízgyógyintézetnek, mert be akarta vezetni a téli fürdőszezont. Ezen a télen tizennegyedmagammal én is ott laktam a szigeti kis szállóban. És nagyon érdekes volt ott lakni egy ilyen fiatal újságírónak, nagyon mulatságos, mert az a kis elszánt csoport, amely a primitív, másfélemeletes hotelben ott telelt, csupa különös emberből állott. Különös dolgok játszódtak le ott."

103 Krúdy életének és nosztalgiától áthatott írásainak egyik helyszíne volt az „aranykor" Margitszigete, amelyet gyakran a szerelem szigeteként jelenített meg.

104 Az 1918-tól 1930-ig a szigeten élő író

105 jól ismerte történetét, legendáit, fáit, romjait. A rövid életű Szigeti séták című folyóirat kiadója, szerkesztője és jobbára írója is Krúdy volt. A szigeti múzeum gondolatát szintén ő vetette fel. Első látogatására így emlékezik: „Vénülnek a fák, hullik a vakolat az udvarházról, de az öreg herceg úr minden tavasszal maga bontogatja ki a tél előtt elföldelt rózsafáit. (A kerítésen már kíváncsian kandikál be az a nyíregyházi kisfiú, aki az országos kiállításra jött apjával 1885-ben, és valaha majd azokban a falusias szobákban fog lakni, ahol egykot az öreg herceg úr nyaralt. És megöregedve is hallja az éj kísérteties óráiban a pengő sarkantyús lépteket, régi magyar nádorispánok, pattogó, csengő-bongójárás-keléseit, régi írók sóhajtozásait.)"

106 Budapestjéről). Budapest Negyed 2001. tél (4.sz.) 25-60. old. 105 Bölcsics Márta - Csordás Lajos: Budapesti Krúdy-kalauz. Bp., Helikon, 2002. 106 Krúdy Gyula: A magyar Habsburg, egy régi udvarház utolsó gazdája. In: Krúdy Gyula:/! tegnapok ködlovagjai. Bp., Szépirodalmi, 1961. 40. old.