Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

FÁBRI ANNA: „Eszmesúrlódások"

szerveződő) társadalmi csoportok közeledését, sőt ahogy gróf Mikó Imre fogalmazott: egybeolvadását szorgalmazták.

13 Gondolataikat azonban nem a reformkori eszmék felmelegítése (vagy egyszerű ismételgetése) mozgatta, hanem a korabeli magyar társadalom számos új problémája. Mind közül talán a legnagyobb figyelemmel a polgári jogrendbe való (érzületi) beleszokás folyamatát szemlélték, amelynek az egyént és a közösség(ek)et egyaránt megterhelő körülmények között, a nemzeti-politikai elnyomatás éveiben kellett (volna) megindulnia és előrehaladnia. Többen felismerték, hogy szükségképpen milyen nagy szerepet játszanak folyamatban mind az identitásvédelem, mind az identitásátalakítás motívumai, éppen ezért módszeresen keresték összeegyeztetésük módozatait. Ez (meglehet, csak az egyik) magyarázat arra, miért is foglalkoztak oly sokat a társas viszonylatokkal, a társasélet kritikai elemzésével és kívánatos átalakításának modellezésével. Mindezzel egyszersmind a nemzeti önkép meg- és átrajzolásának feladatát is magukra vállalták, hiszen abból indultak ki, hogy a társasélet mindenkor éppoly fontos a nemzet életében, mint a közélet, sőt mélyebb beágyazódásánál fogva inkább alakítója a nemzeti jellegnek, mint amaz. Mocsáry- némiképp Gyulai Pál néhány évvel korábban közreadott fejtegetéseit megismételve - így fogalmazott: „Egy nemzet13 L. gróf Mikó Imre: Irányeszmék. 2. rész: Egyetértés, társadalmi egybeolvadás. Budapesti Szemle, 1860. 14 Mocsáry: I. m., 11. old. is Vannak azonban olyanok, akik minderről másként vélekedtek, mint például a Mocsáry könyvét bíráló Kenessey Kálmán, aki az adott körülmények között nagyobb fontosságot tulajdonított a családi életnek. nek állapota nem függ annyira a politikai institúcióktól, mint a társadalmi viszonyoktól. A nemzeti jellem, a történeti előzmények hagyományos benyomása, az uralkodó vélemények, szokások, a műveltség foka egyes osztályoknál: ezek alkotják a nemzet valódi létét, benső életét. A nemzet jelleme s társadalmi viszonyaiból forrnak ki a politikai institúciók, s csak ha így forrnak ki természetesen, akkor állandók. Ha a politikai forma csak utánzás, csak kölcsönvett dolog - nincs tartós élete. (...) A társadalmi viszonyoktól sokkal inkább, mint a politikai formától s törvényeiktől függ, boldog, kellemes élet van-e egy országban. (...) Hasztalan fárad a törvényhozó, ha a tűzhelyeken, a salonokban másként rendezik az élet törvényeit... A sajtó, a szószék megvitatja a nemzet életébe vágó kérdéseket, a jegyzők megírják szép jegyzőkönyveiket és a pompás codexeket. De ez nem elég. At kell vinni a törvényeket az életbe is, s ennek ezer apró csatornái vannak. Itt azután törvényhozóvá válik mindenki. Itt gyakran olyanok gyakorolják a legnagyobb befolyást, kiket a törvényhozók számba sem vesznek."

14 A társasélet átalakítása tehát a közgondolkodás átalakulását is magával hozza, s ez az összefüggés határozottan felvillanyozta a közírók egy részét.

15 Gyulai például először leszögezte: „Társaséletünk erőszakolva, sok részeiben alap nélkül, s mi legfőbb, Nyomatékkal jegyezte meg, hogy a társaséletet minthogy reprezentációs jellege költekezésre csábít - csak biztos gazdasági alapokon lehet kiépíteni. {Egy-két őszinte szó társadalmi viszonyainkat érdeklőleg. írta Kenessey Kálmán, Pest, 1857. Müller Gyulánál)