A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

az ősi magyar motívumkincs továbbörökítésében jelölhető meg. Végezetül meg kell említeni a farkasréti funerális művészettel kapcsolatos legszomorúbb jelenséget: az utóbbi egy-két évtized általános köztéri és temetői tendenciájának megfelelően itt is elszaporodtak a lopások és az öncélú rongálások. A kegyeletet semmibe vevő, napjainkban már riasztó méreteket öltő, szervezettnek tűnő fosztogatás elsősorban a könnyebben mozdítható domborműveket, plaketteket, címereket és fémdíszeket, s főként a mellszobrokat sújtja. Mivel kizárólag fémből készült alkotásokról van szó, okkal feltételezhető, hogy e viszonylag friss szokás elsősorban a színesfém-gyűjtők és illegális olvasztók számára nyitott új távlatokat. A veszteséglista hosszadalmas felsorolása helyett álljon itt egyetlen példa: Reich Károly grafikus sírja, amelyről felavatása után nem sokkal, fűrész segítségével távolították el a Kő Pál készítette, kétalakos bronzszobrot. 10. A Farkasréti temető további, a 20. század második felében létesült jelentős síremlékeinek felsorolására nincs szükség, hiszen többnyire meglévő emlékekről van szó, amelyek megtalálhatók az adattárban. Az alábbiakban, befejezésként, a korabeli síremlékeket érintő pantheonizáeió jellegzetes példáját, a farkasréti „művészparcella" kialakulását mutatjuk be. Mint a bevezetésben már szóba került, Farkasrét széles körben elsősorban a művésztemetésekről és a művészsírokról ismert. A sírkert története során különösen jelentőssé váltak azok a hatalmas tömegeket megmozgató gyászszertartások, melyekhez a normatívnál jóval nagyobb mértékű tragikum kapcsolódott. Ezek a sírhelyek utóbb profán kegyhelyekké váltak, mint Bajor Gizié, Dómján Edité vagy Máté Péteré. Általában kijelenthető, ésa fentiekben a funerális művészetről elmondottak is alátámasztják, hogy a művészsírokat a 20. század második felében sokkal nagyobb figyelem övezte, mint a neves emlékek bármely más csoporrját. Számos látványos síremlék és egyedi sírszobor létesült, mindenekelőtt színészek számára, melyek egy része gazdagon él a funerális reprezentáció vizuális lehetőségeivel. Utóbbihoz éppen úgy hozzátartoznak a sírjel formai jellemzői, mérete, anyaga, mint a kalligráfia, az ornamenrika, az általános szimbólumok és az allegorikus ábrázolások. Vizuális reprezentációról szűkebb értelemben azokban az esetekben beszélhetünk, ha a síremlék vizuális formában, konkrétan vagy jelképesen utal az elhunyt életútjára, egyéniségére, valamely alkotására, illetve az egykor végzett tevékenység folyamatára vagy eszközeire. A fentiekben már számos olyan példa szóba került, ahol a funerális reprezentációnak ez a típusa valósult meg. A Farkasréti temetőben a legtöbb művészsír a 25. számú parcellacsoportban, azaz a hetvenes évektől kialakult, közismert „művészparcellában" található, amely a sírkert egyik forgalmas, ma már legalább annyira nemzeti emlékhelyként, mint kegyeleti terülerként működő része. Elnevezése megtévesztő, két szempontból is.