A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

kei: a korona és a palást (az azonosítást a korona felirata könnyíti meg). Utóbbin egy elterjedt funerális motívum, az elmúlás finom szimbolizációja is megragadható: a szobrász nem az elhunytat, hanem a hozzá kötődő, elárvult tárgyakat, ez esetben kellékeket ábrázolta. Efféle megjelenítéssel számos síron találkozhatunk, de Bástié — Kigyós Sándor pécsi síremléke mellett — a legjelentősebb hazai példát jelenti. A farkasréti „művészparcella" központi jelentősége vitathatatlan: a temető „naggyá válásának" évtizedeiből, a már bemutatott akadémiai parcellák mellett, a pantheonizáció legfontosabb példáival szolgál. Mindez együtt: Farkasrét, a legelőkelőbb köztemető jelenkora. Azé a fővárosi sírkerté, amely talán a legtöbb ismeretlen értéket rejtegeti, s amelynek megfelelő védelme a nemzeti emlékhelyeinkhez kapcsolódó legsürgetőbb feladatok egyikét jelenti. Ez a munka, a Farkasréti temető első monografikus igényű feldolgozása, e feladat beteljesítéséhez kíván segítséget nyújtani.