A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

zetben. A 1927-bcn kialakított csontfülkék 704-es jelű szakaszába mintegy ötven személy földi maradványait helyezték át a harmincas évek második felében. A legkiemelkedőbb köztük kétségtelenül Fusz János, aki így nemesak a Tabáni, de a Farkasréti temetőben is a legrégebben elhunyt neves halottnak számít (1819)-. Utóbbi „rang" jelképességét mi sem bizonyítja jobban, mint a nagy zeneszerző hamvainak elfeledett holléte és a degradáló körülmények (a csontokat egy viszonylag kis dobozba zsúfolva helyezték el a fülkékben). Ugyanitt találhatók számos további, egykor a Tabánban nyugvó jeles személy hamvai is: köztük van Franz Mohr nádori levéltárnok (1835), Máré Zsigmond Sándor katolikus egyházjogász (1853), Henfner János jogászprofesszor, az első magyar nyelvű római jogi tankönyv szerzője (1856) és Perleberg Gusztáv vízépítő mérnök (1885). A csontfülkékbe került a Tabáni temető kevés családi sírkertjének egyikéből a Ráth család hét tagja, köztük Ráth Péter gyógyszerész, országgyűlési képviselő (1873). Ide remették át Csanády István országgyűlési gyorsírót (1867), akinek a gyorsírási ügyek kormánybiztosa 1931-ben még farkasréti díszsírhelyet járt ki, mely végül csontfülkére módosult, Csanády korabeli, Gabelsberger-Markovits-féle gyorsírási jelekkel vésett sírköve pedig a Parlamentbe került. Az egyik fülke Kelmenfy László író csontjait őrzi (1851), akinek egykori tabáni síremléke, pontosabban felirata — „Élek Látok Ihletek" — párhuzamba állítható számos más, 19. századi gnómikus sírfelirattal, például Herderével Weimarban („Licht Liebe Leben"), vagy Stendhaléval Párizsban („Visse Scrisse Amö"). Farkasréten ma is megtalálható egy hasonló, korabeli példa, az 1888-ban elhunyt Vincze Antal országos biztos sírfelirata („Istentől Istennel Istenhez"). Ugyanezekbe a csontfülkékbe helyezték át, de nem a Tabáni, hanem a Vízivárosi temetőből Flieronymi Ottó Ferenc 1848-as hadmérnököt, az első, még lóvontatású magyarországi vasútvonal tervezőjét és megépítőjét, s néhány további személyt, köztük az erederi, Dunaiszky-féle síremléke kapcsán fentebb már szóba került Rosina Pistorit. Ami a Németvölgyi temetőt illeti, fennállásának szinte teljes időtartama alatt találhatunk példákat Farkasrétre való áttemetésekre, a legtöbbet természetesen a felszámolás idejéből. A Németvölgyi temetőből Farkasrétre eleinte inkább egyéni, családi kezdeményezésre kerültek az elhunytak (szemben a régi budai sírok két, felsőbb helyről szervezett költöztetésével). A korai áthelyezések egyike az 1892-ben elhunyt Keleti Károlyé volt: az Országos Statisztikai Hivatal első igazgatóját, a tudományos statisztika hazai megalapítóját felesége halálakor, 1919-ben temették át Farkasrétre; viszont húsz évvel később apja, Kiette Károly, József nádor egykori udvari festője a Vízivárosi temetőből nem Farkasrétre, hanem éppen a Németvölgyi temetőbe került. A Németvölgyről Farkasrétre történő áthelyezések közül főként a második világháború előttiek figyelemre méltóak, hiszen ekkor még egyértelműen az előbbi sírkert számított magasabb rangúnak. 1922 és 1940 között temették át például ifj. Koch Flenrik építészt, Térfy Gyula jogtudóst vagy Gervay Mihályt, a posta első országos