A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

A Farkasréti temető története TÓTH VILMOS „Egyszerű, közép vagy díszsírhelyei akármelyik temetőben, talán a Kerepesi úton, ami igen elegáns, vagy Keresztúron, ami kissé messze van, a legcélszerűbb talán itt a Farkasréten, ami nagyon szép hely, nagyon virágos, kedvező és barátságos, és kitűnő a levegő. " (Szomory Dezső: Az élet diadala. 1916) A magyarság egyik legfontosabb funerális emlékhelye, Buda egyik szimbolikus jelentőségű, fogalommá vált, méltán nevezetes része, az 1894-ben megnyitott Farkasréti temető a fővárosi temetkezési helyek közül a második, amelynek több kötetet szentel a Budapesti Negyed. Aki ismeri temetőinket, annak számára a választás, a megkülönböztetett figyelem nem szorul magyarázatra, hiszen a Farkasréti temető jelentősége több szempontból is vitathatatlan. Amit elsődlegesen hangsúlyozni kell: sehol a Kárpát-medencében nincs még egy temetkezőhely, ahol ilyen sok neves magyar személy nyugodna. Több, mint a kolozsvári Flázsongárdi temetőben és a budapesti Kerepesi úti temetőben együttvéve... A Farkasréti temető emlékanyagát feldolgozva e munka szerzőit is meglepték a hatalmas számok: itt nyugvó — vagy egykor nyugodott — nagyjaink száma öt-hatezerre, bővebb, a lokális szinten jelentős személyeket is felölelő válogatás esetén akár nyolc-tízezerre tehető. A Farkasréti temetőre fokozottan érvényes — és nem mond ellent a fentieknek —, hogy a magyar temetkezéstörténet szempontjából fontos és ma is meglévő budapesti temetkezőhelyeket elsőként az 1849-ben megnyitott Kerepesi úti temetőhöz viszonyítva kell megvizsgálni. Farkasrét története elválaszthatatlan a pesti sírkerttől, a páratlan síremlék-együttes létrejöttéhez vezető út legfontosabb stációja a Kerepesi úti temető lezárása, majd részleges kitelepítése volt. A lezárás által Farkasrét értéke, rangja fokozatosan nőtt, végül helyet is cserélt a Kerepesi úti temetővel a