Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Heltai Jenő a színigazgatókról „A legjobb direktorok is megbuknak és kevés az a szerencsés direktor, akinek még a bukás előtt sikerül meghalnia." „Halála előtt senki sem lehet jó direktor." „Két boldog nap van egy színigazgató életében: az egyik, amikor színházat kap, a másik, amikor megszabadul tőle." „Miért, hogy a színigazgató csak rossz tanácsokat fogad meg, holott mindenkitől csak jókat kap?" „A drámaírók között két sötét ellensége van a színigazgatónak: az, akinek a darabját nem adja elő, és az, akinek a darabját előadja." 235. Titkos drámaírók Az első titkos drámát akkor olvastam, amikor a Vígszínház dramaturgja voltam. A felejthetetlen remekmű ötfelvonásos kis történelmi tragédia volt. Azért volt kis tragédia, mert ismeretlen szerzője egy iskolai irka tizedik oldalán be is fejezte már; azért volt történelmi, mert Zách Kláráról szólt, és azért volt remekmű, mert egyetlenegy fölösleges szó sem volt benne. A tragédia második felvonása szóról szóra így hangzott: Második felvonás. Szín: Klára szobája. Személyek: Klára, Kázmér. Első jelenet. Kázmér (belép): Jó napot. Klára: Van szerencsém. Kázmér: Hogy van? (Megbecsteleníti.) Függöny. Az első eleven titkos drámaíróval a Pesti Hírlap szerkesztőségében kerültem össze. Pápaszemes, sovány, szerény fiatalember volt. Darabját ezzel a magyarázattal adta át nekem: — Rendkívüli gonddal írtam. Ot évig dolgoztam rajta. Minden felvonáson kerek egy esztendeig. Megfontoltan, de óvatosan, nagy küzdelmek és kimondhatatlan nehézségek közt. Borzasztó lassan írtam. Éppen ezért kérem, kegyeskedjen figyelemmel átolvasni. Kegyeskedtem. Használhatatlan volt. A fiatalember másnap eljött a válaszért. Akkor is irtóztam már a fölösleges kegyetlenkedéstől... istenem, öt év munkáját egy szóval csapjam agyon? — Mi a foglalkozása? — Gyorsíró vagyok — mondta a fiatalember. — Ezt a darabot pedig lassan írta. Maradjon a gyorsírásnál.