Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Nem nagyon erényes világ ez a Heltai világa, ha erkölcsbíró beletéved, bizony pórul jár benne, de a képmutatók száműzve vannak belőle, itt mindenki olyannak mutatja magát, amilyen valóban. Rosszaságot nem követ el senki benne, ennek a fogalma is ismeretlen ebben a boldog, kedves világban, de mindenki mindig kész mindenféle apró csirkefogóságra. Nincsenek itt nagy erények, mert az erény pathetikus és majdnem sohasem őszinte, de bűnösök sincsenek, mert a bűn csúnya, szomorú és ostoba. Egy újfajta Elyzium ez, amelynek mezőin súlytalan, gondtalan és mindig vidám teremtések kergetőznek. Néha elborul a napsütés és hűvös szél fut végig a boldog mezőn, ilyenkor a mulatozóknak lekonyul a feje és megérinti őket a múlandóság fájdalma, szemükben ravatali koszorúvá lesznek a mező virágai, de aztán megint kisüt a nap: ha elmúlik az öröm, az ifjúság, az élet, annál inkább sietni kell élvezni, amíg itt van. Senki olyan szépen és őszintén nem tud visszavágyni az elmúlt ifjúságba, mint Heltai, és senki sem tiszteli úgy az ifjúságot akkor is, amikor az övé már elmúlt, mint ő. Azt hiszem, ő titokban azt tartja, hogy csakis a fiatal ember az igazán ember, csak az tud élni s aki túl van az ifjúságon, annyit ér, amennyit meg tudott őrizni belőle magában. hsavoir vivre művészetét érti Heltai legjobban valamennyiünk között, ez az, ami őt kiemeli mindazok közül, akik ma magyarul írnak. Keserűség, harag és fanatizmus nélküli író, aki megtalálja a maga teljes kifejezését, és ezzel az élet enigmájának megoldását egy szomorúan ironikus vagy egy könnyelműen vidám mosolyban. Schöpf lin Aladár 180. Lloyd Bank Részvénytársaság Titkárság Budapest, 1921. augusztus 12. Drága, jó uram! Azt olvasom, hogy 50 éves lett. Remélem, ez is egyike az Ön kitűnő tréfáinak. Amennyiben nem volna az, szívből gratulálok Önnek és minden szeretetem kifejezése mellett üdvözlöm! Szerető híve Füst Milán