Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

„Optimizmus nélkül nem lehet dolgozni" A hatvanéves Heltai Jenő beszél pályájáról és — elkövetkező hatvan esztendejéről — Negyven éve vagyok író — mondja. — Ezalatt a negyven év alatt végeredményben nem sokat változott az írók élete és helyzete. Közben volt ugyan egy korszak, amikor az író és az újságíró helyzete, mondjuk: tűrhető volt. Most azonban az író helyzete és élete megint éppen olyan sanyarú és szomorú, mint negyven évvel ezelőtt volt, amikor én elkezdtem. A közbejött nagy irodalmi fellendülésnek is vége van már: e tekintetben is olyan a helyzet, mint negyven évvel ezelőtt volt. Mindebből viszont arra is lehet következtetni, hogy megintfogjönni egy idő, amikor az irodalom és az írók helyzete kedvezőbb lesz. Hogy én ezt az időt meg fogom-e érni, az, tekintettel hatvanadik születésnapomra, nem egészen bizonyos. Én mindenesetre nagyon soká szándékozom élni, ez konok elhatározásom. Hatvanadik születésnapomtól egyáltalában nem rémültem meg, mert a sok gratuláció között, amelyet hazulról és külföldről kaptam, volt egy hetvenöt éves öreg úr üdvözlete. Ez az öreg úr azt írta: » Kedves öcsém, ne ijedj meg, mert a hetvenöt évnek is megvannak a maga örömei.« — Programom a legközelebbi hatvan évre: dolgozni, mint eddig. Azon a helyen ahol most állok, a színigazgatói irodában, arra törekszem, hogy afiatat'tehetségek útjátt megkönnyítsem. Segíteni akarok mindenkin, akin tudok, többek között magamon is. — Valahányszor egy idegen városban járok, mindig bevásárolok magamnak papirost és tollat. Ebből most már olyan raktáram van otthon, hogy ha még hatvan évig folyton írnék, akkor sem tudnám elpusztítani. Nekem az az érzésem, hogy még nagyon fiatal vagyok. Rengeteget várok még az élettől, rengeteg sok optimizmus van bennem, mert anélkül nem lehet dolgozni. Az optimizmus mellett van még bennem valami könnyelműség is, amelynek ez a lényege: majd csak történik valami. — Tele vagyok irodalmi tervekkel, de az írást folyton halogatom, mert a színház nagyon lefoglal. Mások műveit olvasom és ez nem ad időt arra, hogy a magaméit írjam. De biztos vagyok benne, hogy meg fogok írni mindent, aminek a megírását elhatároztam. Még mindig vannak új ötleteim, amit különben az bizonyít a legjobban, hogy külföldön és belföldön még mindig szorgalmasan lopnak tőlem. — Életemben sok hibát követtem el, de általában mindig igyekeztem jóindulatú és tisztességes embernek lenni és továbbra is igyekszem annak maradni, amennyire ez a mai nehéz viszonyok között lehetséges. Legnagyobb