Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).
ijesztett, mit szólnak hozzá ma, ha újkorában is ócskának hatott már. Megint ismétlődött az előbb elmondott jelenet. Ezúttal egy cigarettázó házaspár nyilatkozott róla. A nagyságos asszony — fiatal volt és csinos, ennélfogva szakértője a férfidivatnak — odafordult az urához. — Mit szólsz hozzá, milyen tökéletes, gyönyörű új frakkja van a szerzőnek! Amikor a darab megbukik, a közönség ócskának látja a vadonatúj frakkot, amikor tetszik, vadonatújnak a tízéves kopottat is. Ez a színház. 237. Életke Heltai Jenő azok közé a varázslók közé tartozik, akik mindig oda tudnak csiklandozni egy mosolyt az élet morózus arcára. Ezzel az isteni adománnyal bőkezűen él. Akár kis karcolatot ír a napilapok számára, akár verset a kabaréknek, vagy darabot a színházaknak. A legszomorúbb témáin is kihasad a mosolygás, a bölcsesség megnyugtató és kibékítő derűje, ami csöndesebb a felcsattanó nevetésnél, de annál tovább tart, zsong és muzsikál. Ez a jótékony és jóságos hatása még akkor is megmarad, ha — mint új regényében, az„£/í , //V"-ben — nem keres és nem ad happy endet. Életkének, a regény angyali arcú, púpos kis hősnőjének a végén meg kell halnia, mert az élet maga sem engedélyez nyomorékjainak annyi boldogságot, mint amennyi ábrándjaik világában elfér. De amíg púpjai fölött viseli gyönyörű fejét, vágyak és illúziók keringenek körülötte. Eletke királynő, a maga tökéletlen kis környezetében, a Nyomorék Gyermekek Otthonában. És itt talán el is tudná feledni, hogy más, mint a többi épkézláb emberek, ha a sors ki nem vinné őt az igazi életbe. Az író szánakozó és megértő lelke keresi számára az egyenrangúságot, hiszen a hibája nem az övé, de amit a mostoha sors megtagadott Eletkétől, azt még olyan kiváló író sem adhatja vissza neki, mint Heltai Jenő. Nem, ez a megoldás akkor lett volna jó, ha az élet egyébként ismer is boldog házasságban végződő eseteket ép és nyomorék emberek között. A charme, amivel Heltai Jenő ezt a nagyon szomorú regénytémát legszebb olvasmányaink egyikévé avatja, egészen az övé és azt mondja, hogy nincs az a szomorúság, amelynek felületén ne játszana napfény. Ez a napfény: Heltai szíve teszi meleggé, színessé, gazdaggá a púpos kis kocsmároslány és féllábú imádójának történetét. Heltai többi írói erénye: a stílusbeli egyszerűség, amely könnyedén oldja fel a legkomplikáltabb gondolatokat is, az elegancia, a folyamatosság, a meseszövés tiszta vonala, mind olyan plusz, amit róla lévén szó, már előre elkönyvel magának minden olvasó.
