Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

A betiltott Heltai-darab Szerdán este bemutatót tartott az Andrássy úti Színház, amelynek során fölújította Heltai Jenő és Szirmai Albert egy kis operettjét, amelyet ugyanebben a színházban húsz évvel ezelőtt több mint százszor játszottak egyfolytában. Pénteken délelőtt végzést kapott a rendőrségtől az Andrássy úti Színház igazgatósága. Ezzel a végzéssel a rendőrség betiltotta a kis operett előadásait. A végzést megmásítani nem lehetett. A színház igazgatósága fellebbezést nyújtott be a belügyminiszterhez. És péntek este, amikor már minden kísérlet meghiúsult, hogy a betiltott egyórás operett előadását legalább addig engedélyezzék, amíg a fellebbezés ügye elintézést nyer, a színház igazgatósága ismét műsorba iktatta a Szövetségesek című vígjátékot, amelynek főszerepét Huszár Károly játszotta el. Huszár Károly a Yes premierje után, tizenkét órakor érkezett a színházhoz, amikor már a színházat megtöltő közönségnek egy része dühösen eltávozott a színházból, dühösen, mert közülök sokan látták már a múlt műsorban ezt a darabot Huszár Károllyal, sokan pedig azért, mert nem akartak tizenkét óra után is a színházban ülni. Mivel most már nem igen lehet arról gondoskodni, hogy a betiltott darab helyett egyenlő értékű új darabot állíthassanak be a műsorba, ezt az új műsort, hacsak a belügyminiszter által hétfőn delegálandó bizottság másképpen nem dönt, hamarosan le kell venni a napirendről, aminek viszont, a színház igazgatóságának kijelentése szerint, az lesz a következménye, hogy az Andrássy úti Színházat ebben a szezonban körülbelül egy hónappal előbb kell bezárni, mint ahogyan tervbevették. Igen, úgy áll a dolog, hogy az Andrássy úti Színház idei szezonja, ha ez a betiltás érvényben marad, tíz nap múlva befejeződik és a színház színészei — vis majorról lévén szó — elszéledhetnek a nagyvilágba nagyobbrészt pénzes kenyér nélkül, de legnagyobbrészt — családostul. Miért? Mert egy rendőrtisztviselő két nappal ezelőtt beült a színházba és Heltai Jenő operettjére, amely húsz évvel ezelőtt több mint százszor került színre ugyanebben a színházban, ugyancsak a budapesti közönség és ugyancsak a budapesti rendőrség szeme láttára és füle hallatára — most kimondotta, hogy az illembe és a közerkölcsbe ütközik. Képtelenség még csak rágondolni is, hogy ez a mostani gyakorlat továbbra is fennmaradhasson. Nem azért, mert az adott esetben az Andrássy úti Színház esetleg kénytelen szélnek ereszteni idő előtt színészeit és alkalmazottait, hanem azért, és csakis azért, mert azt, hogy egy színda7~ab előadható-e vagy sem, ha már a közönségen, az írón, a színigazgatón kívül másnak is el kell döntenie, nem döntheti el egyetlen rendőrtisztviselő, de megnyugtatóan nem döntheti el száz rendőrtisztviselő sem. Ennek párja nincs az egész világon. Londonban van cenzúra, de a cenzúra