Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

van Budán, adót fizetsz. Bent vagy a telefonkönyvben, a lexikonban, még az irodalomtörténetben is. (Módjával.) Arcképed megjelenik az újságok képes mellékletén. Anekdoták szállingóznak rólad. Elmés megjegyzéseidet szájról szájra adják: — Jót mondott minap H. J. ... Egyszóval elérted azt, ami elérhető: ismert ember vagy. Nem vagy nagy ember, nem vagy nagy költő, nem vagy halhatatlan, nem vagy népszerű, olyan valami vagy, ami erfriél kevesebb is, több is; ismert ember vagy. I la az volnál! De még csak az sem vagy. Szerkesztőségi szobám asztalán itt fekszik egy Pest környéki vendéglősnek a levele. A kedves vendéglős elmeséli benne, hogy megjelent nála H. J. író úr, a P. II. munkatársa, és Herczeg Ferenc, Csathó Kálmán és Zilahy Lajos műveit kínálta neki csinos alumíniumállványra fölszerelve, két pengős havi részletre. A kedves vendéglős azon tépelődik, hogy jóllehet H. J. úr okmányokkal igazolta, hogy ő az, csakugyan azonos-e H. J. íróval? Kedves vendéglős úr, ne tépelődjön tovább! Nem azonos. H. J. író pirulón és szégyenkezően megvallja, hogy nem emelkedett föl még az önzetlenségnek arra a tiszteletre méltó fokára, amelyen az író írótársainak műveit Budapesten és környékén részletekre eladni iparkodik, és a könyveikhez való csinos alumíniumállványt is mindjárt házhoz szállítja. Ez egy másik H. J. Egyike azoknak a félelmetes és gonosz H. J.-knek, akik egy-egy író álarcában minduntalan fürdő-kedvezményekért jelentkeznek, kölcsönkérnek, házasságot ígérnek, és a jóindulatú emberekkel más efféle tréfaságokat űznek, abból a józan és egészséges szemszögből nézvén a dolgokat, hogy a) az írót amúgy sem ismeri senki, b) az írótól minden kitelik, ennélfogva a közönség nem lepődik meg akármit hall is róluk; végül c) az írónak mindenből haszna van, még a kellemetlenségből is, mert legföljebb megírja, és azon is keres. Ötven év óra írok. FIány évig kell még írnom, amíg Budapest környékén nem lesz többé vitás, azonos vagyok-e azzal a könyvügynökkel, aki alumíniumállványon kínálja részletre előkelő írótársainak a műveit? 209. Ülök Az Est szerkesztőségében; 1927 koratavasza. Mondja Mikes Lajos, szerkesztőm és főnököm: — A kiadójával beszéltem magáról. Tudja tulajdonképpen, hogy ki a maga kiadója? — Heltai Jenő, az Athenaeum igazgatója — mondom bizonytalanul.