Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

A napokban dolgom volt Kőbányán. Elbúcsúztam cnyéimtől és fölültem a villamosra. A kalauz csöngetett, a kocsi elindult. Én kint szorongtam, a dohányzó emberiségnek fenntartott helyen. Velem együtt még vagy tíz ember füstölt a nyájas tavaszi levegőben, míg a kocsi belseje teljesen üres volt. Én hát befújtam a füstöt, hadd legyen ott is valami. Mikor már vagy másfél perce mentünk, a társalgás általános lett. Az ilyen magánosabb vidéken az emberek inkább keresik egymás barátságát. A társalgás fonala egy előkelő, bundás, mindazonáltal vidéki úr kezében volt. Élénken kérdezősködött az egyes középületek iránt, a melyek ezen a vidéken vajmi ritkák. Mégis, mikor a régi gyermektemetőhöz értünk, a kalauz mutatott neki valami nevezetességet: e temető egyik sarkában, két egyszerű fakereszt alatt fekszenek Spanga és Pitély, Majláth országbíró gyilkosai. A kalauz azt is tudja, hogy egy titokzatos kéz e sírokat még ma is, minden esztendőben megkoszorúzza. — Most már az is meghalt, a ki fölakasztotta őket — mondta a vidéki úr kenetesen. — Igen, de van utóda — jegyezte meg egy káplár. Ezzel a beszélgetés fonala átterelődött a hóhérokra. A vidéki úr egyszer végignézett egy akasztást és most nagyon megszólta azokat az embereket, a kik pénzért fölkötik embertársaikat. A káplár és a kalauz helyeselték ezt a véleményt egy ószeres azonban, a ki a Teleki-téren szállt föl, más nézetet vallott, úgy vélekedvén, hogy a bűnösöknek bűnhődniük kell. A vita mind hevesebb lett, a kalauz több ízben idegesen csöngetett, olyankor is, a mikor nem kellett volna, a káplár pedig a bajonetjához kapkodott. Két úr, a ki eddig hallgatott, szintén belevegyült a társalgásba, az egyik pro, a másik kontra. Mindenki kiabált és lármázott, csak én hallgattam. Ez a hallgatás úgy látszik imponált a vidéki úrnak, mert hirtelen odafordult hozzám: — És uraságod mit szól hozzá? — Mihez, kérem? — Ahhoz, a miről vitatkozunk. — Engedjék meg, hog)' ne nyilatkozzam, hanem elmondjak egy idevágó történetet, a melyből mindenki megtudhatja az igazat. Altalános figyelem. A kocsi áhítatosan hallgatott. — A hatvanas évek elején nagybátyámnak, a ki hosszú ideig hóhér volt az Egyesült Államokban, kitűnő ötlete támadt. Az, hogy az Adriai-tenger egyik lakatlan szigetén nemzetközi hóhér-tanfolyamot nyisson. E célból az összes európai államok külügyminisztereivel érintkezésbe lépett és a hová nem mehetett el személyesen, oda nagynénémet küldte. Nagynénémet gyer-