Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

tartás, hanem emberismeret. Belelát az emberek lelkébe és remél, meglátja az ünnepi nagy pillanatokban is a mulatságosat, és annál jobban remél. Heltai Hamupipőke meséjének az a nyitja, hogy emberismerete az életről való véleménye a csodák között nem kallódik el. A mesebeli cipőbe egy valóságos kislány lábacskája illik. Egy csinos kis női láb. Az egész játékból kitetszik, hogy a költő akkor legboldogabb, amikor sikerül egy szerény hétköznapi szóba lelket lehelnie. Ezért nem tudja az ember, melyik fényesebb Heltai farsangi játékában: a mesevilág nagy arany napja, vagy a valóság megcsörrenő kis tallérai. 332. A szerelemhez Egy kis grisette sötét szeméből Mosolygó, rám először édened. Ti szomorú, ti drága szép szemek! Bús fényetekkel vafmi ér föl? E szép szemek sötét tüzétől Mohó szívem új vágyra ébredett, Keble haváról mondtam éneket Es verset írtam kis kezéről. A hajról és az ajkról... és így tovább, Ha jól tudom, azt is megénekeltem, Milyen ütemben lép a pici láb. Rágondolok, s szememben könny ragyog... Oh, szerelem, első, igaz szerelmem! Meg sem születsz tán, ha e láb nagyobb! 333. S alig fejezte be új színművét, máris új terveken töpreng. Kis Pantheon címen tovább írja visszaemlékezéseit egykori találkozásokról, emlékekről, barátokról. Huszonkét ilyen írás már elkészült, de ötvenet szándékozik kiadni. Rendezgeti naplójegyzeteit is, melyek a fasizmus, a meghurcoltatás idejéről szólnak. A Bábszínház új darabot kért tőle az Andersen-évfordulóra, a dán meseköltő valamelyik művéből. Nagy kedve van hozzá; elvállalta. S