Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

máris kutatja Andersen életét — aki Pesten is járt valaha, a Dunán hajózott végig — hátha akad magyar tárgyú meséje... Milyen fiatal! Milyen fáradhatatlan... 334. Március A Rózsadombon már tavasz van, Dőlnek az édes jó szagok, Az új madár a régi ágon Nem énekel még, csak dadog. Próbálja szárnyát, csiripelget, Kinéz a fészek peremén, Köröskörül hány friss rügyecske, Hány új kukac, hány új remény! Én, tollavesztett vén madár, ki Atdideregtem a telet, Talán utolszor ünnepellek: Szervusz, te kedves kikelet! És még mi minden! Jó jövendő Annak, kifáradt, gyönge, bús, Mosoly, derű, fény, biztatás vagy, Ezerszer áldott március. Evőé! Itt vagy! Balzsamoddal Hűsíts sok égő sebhelyet. Tudod-e még, ki voltam egyszer? Emlékezel rám, kikelet? Én voltam az, ki... ej, no, mindegy! Jött sok vad év, zord sáska-raj. Öreg vagyok már. Új tavasz, te Fiatalabb vagy, mint tavaly. Mikor fölérsz a Rózsadombra, 1 under kit 'álynő közeleg, Rímek csipognak körülötted, Szapora, olcsó közhelyek. Tündérkirálynő! Cifra jelző Nyüzsög nyomodban, rengeteg! Jöttödre, illő tisztelet lel, Ma én is hárfát pengetek. Dal vagy, virág vagy, napsugár vagy, Idők vén fáján ifjú ág, Alom, remény, vágy, szerelem vagy, Élet, szabadság, ifjúság. Szoríts magadhoz. Jöjj, ölelj meg, Mint rossz fiát a jó anya. Szálljon feléd, ha elbúcsúzunk, Lelkem utolsó sóhaja. Es vidd magaddal ezt a sóhajt, Fájó, szerelmes levelet — Ki tudja, hogyha tijra eljössz, Találkozok még teveled? Habár ez többé nem divat ma, Nyújtsd búcsúcsókra szép kezed, S nevess síromra akkor is majd, Mikor már régen nem leszek.