Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Harmadik felvonás, első kép, harmadik jelenet DÖMÖTÖR (keresztbefont karral megáll, keserűn): Ezt szerettem volna elkerülni! A két udvarlóm... Essünk túl rajta. (Meghajol.) Kisasszonyok!... PANC1: Ki az? MANCI: Őfelsége? EGYÜTT (gúnyosanmeghajolnak): Felséges uram... DÖMÖTÖR: Már nem vagyok az. Elcsaptak. MANCI: Megérdemelte! (Énekelnek) PANCI (Dömötörhöz) Ha magára nézek, ha magára nézek, Engedelmet kérek, elborít a méreg. MANCI (ugyanúgy) Én is dúlok-fúlok, jobban, mint a néném, Az ujjam begörbül, a haját kitépném. Levegőm elfogy, két szemem kimered. DÖMÖTÖR (bajban van) Jaj, ez se szeret. Jaj, az se szeret. PANCI: Ha magára nézek, sírok, mint a gyerek! DÖMÖTÖR (mintfent) Jaj, ez se szeret. Jaj, az se szeret! PANCI, MANCI (együtt) Jaj, mit csinált velünk a gaz, A huncut, átkozott ravasz. Csak ámulok, csak bámulok, majd megfúlok, Segíts nagy ég, elájulok! (Ájuldoznak) DÖMÖTÖR (üvegcsét vesz elő, föllocsolja őket) Ez sem szeret, az sem szeret, Segítsetek jó emberek, Segítsetek egy volt királyon, Aki nem tudja, hogy hová álljon. PANCI, MANCI (együtt) Nagyszájú, csitt! Nagyszájú, csitt! Te rajtad senki sem segít. DÖMÖTÖR: Segítsetek egy volt királyon, Aki nem tudja, hogy hova álljon.