Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

este feljönnétek hozzánk, a Margit-szigeti lármás pihenőből most már hazajöttünk a jóságos Duna-parti megszokott közönybe. Szeretettel ölel mindkettőtöket öreg János bátyád." A következő két esztendő körülbelül hasonló közérzettel telt el. Itt-ott ugyan felbukkant már Heltai Jenő neve a múlt mélyéről, de művei még nem jelentek meg. Színházi körökben azonban nem feledkeztek meg róluk. A színészek közül az egyik legtekintélyesebb, Ladányi Ferenc vállalta megvívni az ütközetet érte. Ladányi a harmincas évek második felében, Florváth Árpád igazgatása alatt a debreceni Csokonai Színházban egyszer már eljátszotta Agárdi Pétert. Akkor egy kiváló énekesnő, a prózai színésznőként is elsőrangú teljesítményt nyújtó Neményi Lili volt a partnere. 1953-ban váratlanul Ladányi Ferenc lett a Magyar Néphadsereg Színháza (a mai Vígszínház) igazgatója. Új posztján szinte az első perctől fogva azt szorgalmazta, hogy Agárdi Péter szerepét újra eljátszhassa. Az sem egészen kizárható, hogy új „szerepkörét" ezért vállalta. A Peer Cynt mellett ugyanis, amelyet életműve legfőbb állomásának tekintett, A néma levente volt a második igazi szívszerelme. írói feltámadás Heltai remeke közben másoknak is eszébe jutott már. Az 1954-es úgynevezett márciusi határozat a szellemi életben hozta meg első gyümölcseit. Az Ifjúsági Színház azonban, amely — akkori szokás szerint — benyújtotta éves műsortervét a népművelési minisztérium színházi főosztályára — és a Heltai-vígjáték bemutatását is tervbe vette — elutasításban részesült. Cimer Józseftől tudjuk, aki az Ifjúsági Színház dramaturgiáját vezette, hogy „...egyszer már kértüké néma levente engedélyezését, de éles 'Nem!' volt a válasz." Ladányi Ferencet nem lehetett ilyen könnyen eltéríteni szándékától. Többszöri sürgetésre és felsőbb nyomásra a darabot végül engedélyezték. De volt egy szigorú kikötés is: A néma levente nem kerülhet színre a Szent István körúti színházépületben. Keressenek számára valami más, alkalmi lehetőséget. Lehetőleg egy olyan termet, amely kívül esik a városon. Ladányit ez a kikötés sem hozta zavarba. AXIII. kerületi pártbizottságnak volt egy előadóterme a Váci út 63. szám alatt, ahol akkor már alkalmi színházi előadásokat is tartottak. De minden darab megbukott. Az épületet azonban érdemesnek látszott megmenteni. Erre gondoltak a Néphadsereg Színház akkori vezetői, köztük elsősorban Malonyai Dezső, aki ebben a legnehezebb időszakban gazdasági igazgatóként tevékenykedett. Az engedélyek megszerzése után, 1954. október 28-ára tűzték ki a színháznyitás napját. Déryné Színház néven akkor nyílt meg a Néphadsereg Színház kamaraszínházaként. Első bemutató Kisfaludy Károly vígjátéka, a Csalódások volt,