Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)
Minthogy apám tönkrement és két testvérem is betegeskedett, jobbadán nekem kellett róluk gondoskodnom. Az első, nem nagyon dicsőséges alapvizsga után abbahagytam meg sem kezdett jogi tanulmányaimat, és tagja lettem az akkor született „Magyar Hírlap" szerkesztőségének. Szemérmes, félénkés ügyetlen fiú voltam, eleinte semmi hasznomat sem látták, és a harmadik héten ki akarták tenni a szűrömet. 23. Az újságírás hőskorát éltük, havi tizenöt forint volt az újságíró kezdő fizetése, akárcsak ma. Hosszú haj, bársonykabát, folyószámla az irodalmi kávéház főpincérénél: ezek voltak a pálya legnélkülözhetetlenebb kellékei. A „bohém" szó akkor csillogott igazi fényében, a fogalmak akkor még nem tolódtak el. Nem sokkal később a bohémság egészen mást jelentett már, a gazdasági föllendüléssel együtt megkopott és gyanússá vált a szó. Akkoriban egy kicsit mégis más volt a világ, a havi tizenöt forintos nyomort könnyed báj lengte körül, nem lehetett benne éhen halni. Az öregek fölkarolták a fiatalokat, a fiatalok vonzódtak az öregekhez. Kevesebb volt az író, az újságíró és az újság, nem kellett megküzdeni egy íróasztalért. Kezdetben fővárosi rovatvezető voltam, azután megpróbálkoztam a politikai riporttal is, de rögtön az első interjúm párbajjal végződött. Ezzel örökre hátat fordítottam a politikának. 24. Aztán iddogáltunk, beszélgettünk, s a húsz év előtti Magyar Hírlapra terelődött a szó. Akkoriban a lap felelős szerkesztője Horváth Gyula volt, helyettes szerkesztője Fenyő Sándor, főmunkatársa Mikszáth Kálmán. A segédszerkesztő Káinoki. A kollaborátorok között volt Ambrus Zoltán, Szomory Dezső, Kóbor Tamás, Szomaházy István, Abonyi Árpád, Makai Emil, Janovics Pál, Báttaszéky Lajos, Szeredai-Sváb Leó, Kürthy Emil, Zilahi Kiss Béla — Junius. — Úgy emlékszem — mondtam —, volt a redakcióban egy csinos, jó kedélyű, mindig simára borotvált fiú is, aki három helyett cigarettázott. Káinoki Izidor erre letette a garast: — Az az öreg Herzl Károly fia volt, a Heltai Jenő. A Márkus József Pikáns Lapokjába írogatott először verseket. Egyszer aztán beállított Fenyő Sán-