Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

az igazi humorista nagy ritkaság és nagy kincs. Sok mindenfélét kell egyesítenie magában és sok mindennek kell hiányozni belőle. Nem elég, hogy elsőrendű író, aki tisztán lát, pontosan megfigyel és az írás teknikájának minden eszközével rendelkezik. Valami csodálatosan meleg szeretetnek kell élni benne, amely közel hozza témáihoz és alakjaihoz. És ez a szeretet kizárja mindazt a haragot, mindazt a keserűséget, mindazt a gyűlölséget, amelyet éppen közpályán élő ember minduntalan érez és amely olyan jól esik. Az igazi humoristának nem szabad haragudnia a miatt, hogy a parlamentben nálánál tehetségtelenebbek ülnek, hogy a bankigazgatókból udvari tanácsosok lesznek, hogy meggazdagodott uzsorások báróságot vesznek, hogy a színházaknál protekciós darabokat adnak, hogy a házbérét fölemelik és hogy az iskolatársa gazdag leányt vett el feleségül. Ezért olyan nehéz dolog ma humoristának lenni. 52. Pikkoló mester az Erzsébet téren sétálgatott, és a szép tavasznak örült. A fákon a verebek milliói csiripeltek. Az egyik elröpült a mester feje fölött, és valami csekélységet pottyantott a mester kalapjára. A mester fölnézett, zsebkendőjével gyöngéden megtörölte kalapját, és szerényen így szólt: — Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. 53. Hatvanöt esztendővel ezelőtt, tíz-tizenegy éves koromban kezdtem franciául tanulni, akkor ébredt föl bennem a francia szó és a francia szellem iránt való érdeklődés, amely az évek növekedő számával duzzadt és forrósodott és mindmáig egy pillanatra sem csökkent. Tanítómesterem az első órán a pedagógia hagyományainak és a nyelvoktatás törvényeinek mellőzésével nem a francia ábécé betűinek titkait tárta föl előttem, hanem egy kicsit ünnepiesen és meghatottan azt mondta: „Párizs Franciaország fővárosa." Ez volt az első francia mondat, amelyet hallottam és ennek a mondatnak az első szava: „Párizs" örökre lelkembe vésődött. Tanítómesterem, Monsieur Rocher félkezű és félszemű öreg francia katonatiszt volt, jobbkarját és jobbszemét a krími hadjáratban, Szevasztopol ostrománál vesztette el. Balkezével vette ki tubákos-szelencéjét fekete mellényének jobbzsebéből, balkézzel javítgatta dolgozataimat. Jókedvében néha üvegszemét is kivette üregéből és a tenyerén táncoltatta. Temperamentumos, derűs, fecsegő öreg úr volt, francia Háry János, háborús élmé-