Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Szeretlek, ahogy ember csak szerethet, Sőt még azon túl is szeretlek én, Ki téged mint én úgy szeretne, hűld el, Nincs senki, senki a föld kerekén! Igaz ugyan, hogy nem te vagy az első, Kinek e szép frázist elszavalám, — De még úgy soha senkit sem szerettem, Mint téged, kedves kis varróleány! Örök hűséget fogadnék, azonban Te is tudod jól, hogy azt nem lehet. Az ember ritkán ura a szavának És oly kevés, amit ígérhetek. Hű leszek hozzád két, három, négy hétig. Sőt, ki tudja, még tovább is talán, Ha hűtlenségem bölcsen megelőzve Meg nem csalsz engem kis varróleány! Rettenetes cselekedetre szántam el magamat: fölcsaptam humoristának. Megmentettem az életemet, de milyen áron! Azóta a szabadulás reménye nélkül a humor gályáján evezek. 49. 50. A humorista A humorista olyan ember, Ki humort űz szakértelemmel, Fején kalappal vagy anélkül, Humorizál, míg belekékül, Fején anélkül vagy kalappal Humort bocsát ki éjjel-nappal, Van ezer élce, adomája... Jóságos ég, be ronda pálya! Midori a humorista reggel Tizenkét óra tájban felkel, Azonnal egy kis cikket forral És nyakonöntifriss humorral. Hogy könnyítsen a fáradt elmén, Kissé a kávéházba elmén, Ujjal mutatnak ott reája... Jóságos ég, be ronda pálya!