Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Néhány hónap múlva én is találtam egy szót, amelyben benne van minden szeretetem, tiszteletem, elmúlhatatlan ragaszkodásom. Ez az egy szó: — Jánoskám. 47. Egy modern Donzsuán Rataplan, a kitűnő alanyi költő a tükör előtt állt és hajfürtjeit hozta rendetlenségbe. Ő még azok közé a költők közé tartozott, akik az alanyi költészet külsőségeit (a fönn említett zilált fürtök, hanyag előkelőséggel megkötött nyakkendő, állandóan félig fájdalmas, félig gúnyos mosoly, álmodozó és szerelmért könyörgő tekintet) legalább is egyenlő értékűnek nyilvánítják magával a zsenivel. E költők száma ma már igen csekély. A modern költők elsősorban tanárok, hivatalnokok, bankigazgatók, újságírók, földbirtokosok vagy adóvégrehajtók, akik e komoly minőségükben megengedhetik maguknak azt a fényűzést, hogy néha az édes alanyi Múzsával enyelegjenek. A jó társaság ismeri ezt a bűnös viszonyukat, de nem beszél róla, mint általában a bűnös viszonyokról. Ok maguk, a boldog szerelmesek diszkréten hallgatnak, a hajukat szépen lefésülik, a nyakkendőjük kifogástalan, a tekintetük pedig közömbösen siklik végig a theás csészéken és a sonkás, kaviáros sandwicheken. Óvatosan és komolyan beszélnek és lelkük mélyen határozottan, erősen gondolnak a rendes pályájukon való gyors emelkedésre és egy kitűnő, igen kitűnő, pénzügyileg szerfölött előnyös házasságra. Rataplan abban a pillanatban, amikor a tükör előtt hajfürtjeit igazgatta, bizonyára nem gondolt a házasságra. A városban mindenütt azt beszélték róla, hogy borzasztó szerencséje van a hölgyeknél és akinek a nevét az övével kapcsolatosan emlegették, az búcsút vehetett a jó hírnevétől. Pedig a derék Rataplan sohasem beszélt a szerelmeiről, még csak nem is tiltakozott azzal a szemtelen szerénykedéssel, amely egyértelmű a hencegéssel. Az bizonyos, hogy a nők nagyon érdekelték, mindig az asszonyok körül forgott. Valami leereszkedő bizalmasság és gyöngéd lenézés volt a modorában, talán ennek köszönhetett mindent. Jelenleg éppen öt vagy hat leányba volt szerelmes, inkább hatba, mint ötbe, három szőkébe és három barnába. A tükör előtt való ténykedés szorosan összefüggött ezzel a szerelemmel, mert Rataplan éppen látogatóba készült: nem a hat ideál egyikéhez, hanem mind a hathoz, névszerint és ábécérendben A. B. C. D. E. és F. kisasszonyhoz. Ha meg kellett volna mondania, hogy melyiket szereti közülök legjobban, Rataplan bizonyára kínos zavarba jön. Azonban ezt a kérdést szerencsére sen-