Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Heltai Jenő verseiben mintha Murger Bohéméletének valamelyik alakja szólalna meg. Heltai egyetlen magasabb eszmében hisz, abban a szabadságban, hogy mindenkinek joga van a gusztusa szerint élni. 43. A Józsefvárosban laktam akkor a csöndes Mária utcában, alkovos nagy szobában. Két ágy is állt benne, nem egymás mellett, hanem egymás mögött. Volt a szobában egy vén ripsz-dívány és egy annál is vénebb spinét is. Afféle éjjeli menedékhely volt ez a szoba, barátaim foglalták el benne az alvó-alkalmatosságokat, amikor hajléktalanok voltak, vagy amikor röstelltek hajnalban hazamenni. Néha magam is olyankor nyitottam be lakásomba, amikor egyetlenegy üres fekvőhely sem volt már benne, a földön is aludt valaki, akárhányszor ismeretlen. Valamelyik barátom hozta magával, másnap mutatta csak be. Az egész fiatal magyar irodalom végigaludta ezt a villany- és gázvilágítás-mentes primitív szobát, amelybe könnyű volt bejutni. Kulcs se kellett hozzá, mert barátaim egyszerűsítés okáért levették ajtajáról a zárat is, a kilincset is. Pulszky Károly négyszer-ötször aludt ebben a szobában, a Budapesti Hírlap szerkesztőségéből jött, kiürítette zsebét, kitett az asztalra hol egy márványfeszületet, hol valami kis szobrot meg egy hatalmas revolvert. Ugyanazt, amellyel később Ausztráliában agyonlőtte magát. Délelőtt tíz óra tájban karcsú, fekete fiú jelent meg a lakásban, odalopózott a spinéthez, és eljátszotta legújabb keringőjét, amely akkor jelent meg egy genfi zeneműkiadónál. Ezzel ébresztett föl minket. Ez a tehetséges fiatal zeneszerző Molnár Ferenc volt. Bezárhatatlan szekrényem egyik polcán szilvóriumos palack állt, az ital hónapokig se fogyott ki belőle, de napról napra jámborodott. Körmönfont háziasszonyom, maga is nagy ivó, minduntalan vízzel hígította, hogy a hiányt pótolja. 44. A márki és a hercegnő 1894. május 7-én egy igen kitűnően Öltözött fiatalember állt a Kerepesi úton a Szikszay előtt, és három másodperc alatt ötször intézte magához ezt a fölöttébb egyszerű kérdést: — Hol fogok ma ebédelni? A barátságos olvasó súlyosan téved, ha azt hiszi, hogy a kitűnően öltözött fiatalembert 1894. május 7-én tíz különböző, előkelő család hívta meg ebéd-