Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

J. pályafutását jegyzik: mégsejtecske alapjában élnek az író katonás frizurája alatt, de a pesti kislányok már az ő verseit szavalgatják. A régi irodalomnak is volt külön „tolvaj-nyelve" — ha ugyan szabad e kifejezést használni a szentté, hősi emlékké válott magyar írókra, akik a Csiga kormos boltozatai alatt a hazáért búslakodnak, évfordulón a Fóthi dalt szavalják, pohárköszöntőikbe Mátyás király cinkotai kántorának szellemességét, Don Gunárosz borsát, paprikáját vegyítik — az új irodalomnak ugyancsak új szótára keletkezett, amelynek H. J. volt a felelős szerkesztője. Sok új kifejezés törvénytelen apjának idézi meg majd Jánost egy késői bogarász, aki hálójába fogdossa a múlt idők furcsaságait, de annyi bizonyos, hogy a legszellemesebb mondások, szavak, jelzők valóban tőle származnak. Természetesen voltak utánzói is — mint Pesten minden boltnak rövidesen akad konkurenciája —, de H. J.-t nem tudták megközelíteni. 31. Az első két verseskönyvem és regényem: a Modern dalokat, a Katót és a Hét sovány esztendőt magam adtam ki. A kritika nagy élvezettel gyilkolta könyveimet erkölcstelen tendenciájuk miatt, s kikiáltottak engem a legerkölcstelenebbnek... 32. Poétácskák Heltai Jenő Az újságok által föl fújt nagyság. Deltáiban van fiatalos erő és tehetség, de oly tévedt úton jár, mely inkább a barakk-kórházba vezet, mint a Helikonra. Azt beszélik róla, hogy még nagyon fiatal. Annál nagyobb hiba, hogy már oly romlott. Igazi költő nem lehet senki morális intenciók nélkül s kizárólag az úgynevezett pikantériák megéneklése még senkit sem tett nagy költővé. Heine bizonnyal nem a sikamlós verseiért lett klasszikussá, sem Saphir ugyanilyen ékeiért nagy humoristává. Ellenkezőleg, e tulajdonság hibája némely nagyságnak, s ha valaki csak a nagy szellemek hibáiban tetszeleg, az aztán igazán nem bír semmi létjogosultsággal.