Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

FUAD: Elbújtatsz! (Keserűen.) Azt mondja, nem tud olvasni! Könyvem harmadik fejezete! És hova bújtatsz csillagom, ó ragyogó Hamduna? (Újabb dörömbölés.) HAMDUNA: Szaladj, Szumurud, ne várakoztasd! (Szumurudel.) Te pedig ó Fuad, Abu Deli Ben Muktar fia, bújj be ide a szekrénybe (aszekrényre mutat) és rejtsd el porhüvelyedet a mindenféle köntösök, dzselbabok és salvárok alá. (Kinyitja a szekrényt, melyben asszonyi ruhák lógnak.) FAUD (panaszosan): Könyvem kilencedik fejezete! De mindannyian tehetetlenek vagyunk Allah akarata ellen. És ha most ide be kell bújnom (már bújik is) bizonyos, hogy ő rendelte és így vagyon megírva a Sors könyvében. (Bebújt, de kidugja a fejét.) Csak arra kérlek, ó Floldak Holdja, ne sokáig várakoztass idebent, mert ez a helyiség nem méltó a magamfajta élemedett és bölcs emberhez... HAMDUNA: Bízd rám, gyöngyvirágom. Elküldöm az uramat és százszorosan kipótolom azt, amivel adósod maradtam. FUAD: A te szájad és Allah füle! (A ruhád mögé bújik.) HAMDUNA (Becsukja az ajtót, de nem zárja be, tüntetőn a szekrény körülfoglalatoskodik, míg Hafid betoppan.) HAFID (dühösenfújva): Hol van? Hol van? HAMDUNA (ártatlanul): Hazajöttél, drágaságom? HAFID: Flazajöttem, mert lóvá tettél, ó leghitványabb minden asszonyok között! (A közönség felé.) Én Flafid vagyok, ennek a ravasz asszonynak az ura. Elküldött a város túlsó végére az aranymíveshez a gyűrűjéért, pedig az aranymíves még az estvéli ima előtt elhozta... O mily kiszámíthatatlan az asszonyok ravaszsága! HAMDUNA: Szumurudnak adta át, boldogságom, és én nem tudtam róla! Igaz-e, Szumurud? SZUMURUD: Igaz, ó úrnőm. Csak én vagyok a bűnös, mert... HAFID (aszavába vág): Hallgass, kutya! Flazudtok mind a ketten a hazugságok hazugságával! (Megragadja Hamduna karját.) Felelj, gonosz: hol van? Hová bújtattad? HAMDUNA: Kit? Kit? HAFID: A szeretődet, kinek kedvéért a város túlsó végére szalajtottál. (Dühösen néz körül) HAMDUNA: Nincs itt senki! (Nevet.) HAFID: Nevetsz? (A terített asztalra mutat.) Kinek terítettél? Kinek hozattad elő legjobb boromat, melyből magam is alig merek inni? Miért várakoztattál olyan sokáig a kapu előtt? HAMDUNA: (nevet): Ó Hafid, nincs itt senki! SZUMURUD: 0 uram, hallgass meg! Mikor elmentél...