Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

HAFID: Elhallgass, kígyónyelvű és takarodjál, ha nem akarod, hogy handzsárommal csináljak utat bűnös lelkednek... (Handzsárjához kap, Szumurud visítva kiszalad.) HAMDUNA (nevet). HAFID: Nevess csak, úgy sem nevetsz sokáig. Avagy mered-é tagadni, hogy itt van? HAMDUNA: Merem hát! Nem hiszel nekem? HAFID: Nem én. Mintha muzsikát is hallottam volna. Mulattatok! Felelj, hová bújtattad? HAMDUNA: Tudni akarod? HAFID: Inkább most, mint egy perccel később. Hová bújtattad? HAMDUNA (közönyösen): Ide a szekrénybe! HAFID (mérgesen nevet): Tudtam! Tudtam! O mily feneketlen az asszonyok gonoszsága! Add ide a szekrény kulcsát... HAMDUNA A kulcsot? (Körülnéz.) HAFID: Elvesztetted? Ugy-e elvesztetted? Mondd már! (Nevet.) Tudtam!... HAMDUNA: Nem, nem vesztettem el. HAFID: Annál jobb! Add ide!... HAMDUNA: Megkeresem... Hová is tettem? Tudom már... (A serpenyőhöz megy és mellőle fölveszi.) Itt van! HAFID: Add ide! HAMDUNA: íme... (Odaadja. Hafid érte nyúl. Hamduna visszahúzza.) íme, itt a kulcs... odaadom és kinyithatod a szekrényt. De mielőtt odaadnám, gondold meg: nem volna-e helyesebb, ha nem nyitnád ki? HAFID: Miért volna helyesebb? HAMDUNA: Mit tudom én? Olyasmit láthatnál, ami neked nem kedves és elszégyellnéd magadat!... HAFID: Ne fecsegj annyit, gonosz! A kulcsot akarom... HAMDUNA: Mondtam már, hogy odaadom... Nem tartom meg. (Nyújtjafeléje, de mikor Hafid érte nyúl, megint visszahúzza.) Minek nekem ez a kulcs, mely úgy sem véd meg? Erős férfi vagy, feltörheted a szekrényt, vagy behívhatod rabszolgáidat és megparancsolhatod nekik, hogy égessék el mindenestül... HAFID: Úgy van! Meg is teszem, ha nem adod ide! HAMDUNA: Miért ne adnám oda? (Ugyanaz a játék, mint fönt.) Ez a kulcs csak hitvány vasdarab, míg bizalmad arany. Lehet-e választanom a kettő között és nem kell-é iparkodnom, hogy visszakapjam szeretetedet és bizalmadat? Ám néked is vigyáznod kell, hogy ne veszítsd el az enyémet. HAFID: Nem értelek.