Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Az első világháború idején hivatalos haditudósító. De nem a tűzvonalban, mint például Molnár Ferenc, hanem a veszélytelenebb, de sokkal szélesebb látókört nyújtó szövetséges nagyvárosokban. Leghuzamosabb ideig Konstantinápolyban. Ott ismeri meg azokat a keleti színeket, amelyek később oly gyakran térnek vissza műveiben. 168. A tudós felesége Volt egyszer egy tudós, aki egész életét egy nagy könyvnek szentelte. Ezt a könyvet az asszonyok hűtlenségéről írta, 14256 különféle módját sorolván föl benne a férfiak lóvátételének. Öreg napjaira ez a tudós megházasodott, és amikor valaki a felségéről kérdezősködött, büszkén mondta: — Kincs, igazi kincs! Neki köszönhetem, hog)' sajtó alá rendezhetem könyvem javított és bővített kiadását. 169. Hamduna (részlet) SZUMURUD (lelkendezve): Úrnőm... úrnőm... rettenetes! HAMDUNA: Mi baj? SZUMURUD: Hafid... Hafid... borzasztó! HAMDUNA: Az uram? FUAD (fölugrik): Az urad? Az urad! Allah irgalmazz! SZUMURUD: Itt van... éppen csak annyi időm volt, hogy a kaput bezárjam... (Kívülről hangos dörömbölés.) FUAD: Már dörömböl! (Ijedten néz körül.) Allah irgalmazz! HAMDUNA: Végünk van. (A muzsikusokhoz.) Pusztuljatok! (A két muzsikus elolela/og a fülkébe.) SZUMURUD: Mit csináljunk? (Újabb dörömbölés.) FUAD: Hogy dörömböl! (Ijedten néz Hamdunára, Szumuruldra, maga körül.) Mintha a mennydörgések mennydörgését hallanám! HAMDUNA: Elbújtatlak, drágaságom, hogy az uram dühe ellen megvédjelek. Mert rettenetes az ő féltékenysége...