Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Egy pillanatnyi habozó csönd. Egymásra néztünk, azután azzal a csalhatatlan ösztönnel, mely a nagy tömegeknek mindig megmutatja a helyes utat, levettük fejünkről a kalapot, és áhítattal, diadalmasan elénekeltük a Heil Di?' im Siegeskranzot... 162. Fehér ruhák Nyári, forró napsugár Ö ti szegény kis ruháik, Játszik a Dunával, Drága fehér színem, Magyar zászlók lengedeznek, Amikor ma rátok nézek Trombitaszó szárnyal. Elszorul a szívem. Magyar dobok peregnek, Letérdelni szeretnék, Háborúba hínak, Imádkozni halkan. Odalent a szerb határon Úgy se szoktunk imádkozni, Vérvirágok nyílnak. Csak amikor baj van. Szép huszárok, tüzérek, Isten, aki intézted Háborúba mennek, A magyar nép sorsál, Minden utcán tízezer kéz Add, hogy a sok fehér ruhát Fehér kendőt lenget. Még sokáig hordják. Könnyes szemmel, búcsúzón Hogy a magyar katonák Mosolyognak rajok Piros, omló vére Fehér-ruhás asszonyok és Nefösse a fehér ruhát Fehér-ruhás lányok. Gyászos feketére. 163. A háború azonban készületlenül találja a lelkesedő országot. Szabad-e a színházaknak játszaniuk, amikor fiaink a fronton véreznek? Úgy látszik: nem illik, és mintha a közönségnek sem illenék színházba járnia. Felmerül tehát a gondolat: a nyári szünet végeztével ne nyissanak ki. 164. A világháború első hónapjai átrendezték a Vígszínház műsorát. Alkalmi színjátékok kerültek színre.