Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Heltai Jenő: Akik itthon maradtak Alkalmi játék. Bemutatta a Vígszínház 1914. szeptember 19-én (részlet) A FIATALASSZONY: (szelíden) Csöndesedjen, drágám! Fogadjuk jó szívvel, amit a sors ránk mért, Egyformán harcolunk mi mind a hazáért. Karddal az erősek, részvéttel a gyöngék, Vér és könny áztatja a haza szent földjét, Egyformán jótékony harmat mind a kettő, Az a föld, melyre hull, nem maradhat meddő. ' Oh, hogy mennék én is, lobogó zászlóval, Jókedvű fiúkkal, vidám zeneszóval; Könnyű könnyű szívvel a csatába menni, Ádáz ellenséggel vígan verekedni, Csaták mámorában mindent elfeledni — Nehéz nehéz szívvel itthon dideregni, Sírni és aggódni, várni és szeretni, Álomtalan éjjel semmit sem feledni. A KISFIÚ: Anyukám, miért sírsz? Én nem sírok, látod! Én nem féltem apát, se Magyarországot. Csak mi fogunk győzni, akárhány az ellen, Ha magunk leszünk is egész világ ellen. Hiába az ármány, árulás és gazság, Apuka megmondta: miénk az igazság! És ha apa mondta, úgy kell annak lenni, Minket ugyan nem fog senki leteperni! A FIATALASSZONY: (boldogan magához öleli) Szerelmes kis hősöm! Öröme szívemnek! A FIATAL LÁNY: Miénk az igazság! A NAGYAPA: Jól beszélt a gyermek. 166. A Vígszínház hazárd módon továbbra is játszik francia darabokat, csupán eltitkolja szerzőjük nevét. Mintha nem írta volna őket senki. A színlapon a fordító (átdolgozó) neve szerepel egyedül. A hamisított férj Felix Gandera színdarabja. A színlap azonban csak ennyit közöl: „magyar színpadra alkalmazta: Heltai Jenő".