Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

het eszköze a bűn, erre az erkölcsi, sőt lélektani törvényre nem tud fölemelkedni Heltai s ezért nem is alkothat jelentős színpadi művet. 157. Azt hittük, hogy vége a demimonde-romantikának, a perdita-szentimentalizmusnak, az érzékeny kokott-históriáknak. Tévedtünk. Heltai Jenő a „Tündérlaki lányok"-ban ismét egy pesti traviata érzékeny történetével ríkat meg bennünket. El kell ismernünk, hogy Heltai cinizmus alá rejtett érzelmessége, kedélyének mosollyal és bonhómiával enyhített melankóliája sajátságos bájt és kedvességet áraszt. Ebben a darabjában mintha megcsillanna valami morálféle is abban a tendenciában, hogy íme, a tévedt nő, bármely körülmények között bukott is el, bármely intencióból — nem tarthat jogot a tiszta szerelemre. Ezt a gondolatot azonban már ismerjük Dumas Kaméliáshölgyének történetéből. És nagyon csalódnánk, ha azt hinnénk egy percre is, hogy Heltai morált akatt kifejezni darabjában. O csak könnyeket akar, csak elérzékenyülést a kokottal szemben. Morális alapja neki soha nem volt és tán soha nem lesz. Az ő egyéniségének kedves derűjében mindig nagy adag romlottság és léhaság volt. Ha némi erkölcsi alapja volna Heltainak, akkor nem állítaná ilyen magas piedesztálra a bukott nőt, mintha azt akarná mondani, hogy tisztességes leány vagy asszony egyáltalán nem is lehet ilyen jó, ilyen nobilis, ilyen nemes, és a szépséget, finomságot, a jóságot és ncmeslelkűséget ezentúl a kitartott nők budoárjaiban kell keresnünk. A miljő, amelyben szerepelteti hősnőjét, a legundorítóbb pesti miljő. I leltainak valóban az is volt a célja, hogy a kispolgári família önzését, haszonlesését, kicsinyességet szembehelyezze Tündérlaki Boriska nemes önfeláldozásával. A miljőfestés, az egyes alakok rajza megdöbbentően sikerült. A kokottból élő, a kokott tisztessége árán érvényesülő és polgári erkölcsökben megmaradó família tipikus pesti képét revelálta nekünk. Csak azt nem értjük, hogy ez a bájoshangú és finomságokra hajlamos poéta miért merül el témakereső útján a pesti mocsár förtelmeiben? A kép, amelyet festett, telve van megdöbbentő igazsággal. De fájdalmas és visszatetsző benyomást kelt és artisztikuma nem ér fel káros hatásával. — Ha pedig ezekkel az alakokkal a kispolgári család általános ítéletét akarta kifejezni, hogy a kokott-himnusz még teljesebb legyen, akkor nagyon rosszhiszemű és hamis képet festett. Mert ezek az esetek igazán megtörténnek, de nem általánosak.