Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

tak, hanem a szájukkal, a lelkükkel, egész lényükkel. Az angyal nekibátorodott, és megszólította őket: — Kik vagytok, szép kislányok? Az öt kislány karban felelte: — Mi, uram, az öt Csilicsali-nővérek vagyunk, és minden este az orfeumban énekeltünk. De szerződésünk tegnap lejárt, és most külföldre készülünk, Oroszországba, ahol még vannak igazi műbarátok... Az angyal remélni kezdett: — Hátha jobb szerződést tudok nektek? Akartok ma este egy nagyon hatalmas, nagyon nagy úrnál énekelni? — Szívesen. — Gazdagon meg fog ajándékozni titeket. Tudtok valami szép templomi éneket vagy zsolozsmát? — Nem, uram, ilyesmit nem tudunk. De tudunk nagyon bohókás és csintalan dalokat a kis malacról, a bolond szüzekről, a fiatal lányokról, akik modellt állnak a festőknek, és a meggondolatlan Bertáról, aki elment a moziba... — Most már mindegy, akármit tudtok, velem jöttök... Az öt Csilicsali-nővér úgy érezte, hogy valami forgószél kapja el és viszi föl őket a magasba, mind magasabbra, a háztetők, a telefondrótok, a kémények és a felhők fölé, rettenetes sebességgel és mégis lágyan, mintha hintaszékben repülnének a csillagok felé. Mikor először lenéztek, a föld mát csak akkora volt, mint egy cseresznyemag. Mikor másodszor lenéztek, lent a mélységben látták az ég minden csillagát, mint amikor az ember nyári éjjel a Gellérthegyről néz le a Dunára. Mikor harmadszor lenéztek, már nem láttak semmit, de az orruk előtt nagy kapu volt, és a kapuban ott állt a nagy kulccsal Szent Péter, akit még az iskolából ismertek, a szentképekről. És mellettük ott állt most az angyal, aki hozta őket, a maga fényességében és sugárzásában, és intett Szent Péternek. És a mennyország kapusa a fejét csóválta, és gyanakodva nézett az öt Csilicsali-nővérre, de mégiscsak kinyitotta a kaput. És a Csilicsali-nővérek sárga cipős és fekete harisnyás lábukkal átlépték a küszöböt, és valami édes borzongás, valami izgató és gyönyörűséges szédülés fogta el őket, amikor megtudták, hogy a mennyországban vannak. Az arkangyal odavitte őket az Úr trónusa elé. És az Ur megörült, amikor az angyalt meglátta: — Megjöttél valahára? — Meg, Uram, és elhoztam neked a híres Csilicsali-nővéreket, hogy énekükkel szórakoztassanak... — Énekeljetek hát valamit, gyermekeim — szólt az Úr jóindulattal.