Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Az Úr arca kiderült: — Az ötlet nem rossz. Szaladj, fiam, estére talán már meg is jöhetsz ve­lük... Gábor arkangyal nyomban leszállt a földre, és fölkereste Budapest leghí­resebb színházi ügynökét. — Ez a legegyszerűbb módja — mondta magában, amikor a homályos kis irodába benyitott. — A színházigazgatók is így csinálják... A színházi ügynök, rókaképű, alacsony, vörös emberke, gyanakodva né­zett az ismeretlenre. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte bizalmatlanul. — Leányokat... leányokat szeretnék szerződtetni a ... a külföldre... — dadogta az arkangyal kissé megzavarodva a szokatlan megbízástól. Az ügynök ravaszul pislogott. — A... a külföldre? — kérdezte gúnyosan. — Igen, a külföldre — mondta az arkangyal ártatlanul. Azt csak nem mondhatja meg neki, hogy a lányokat a mennyországba akarja szerződtetni! — A... a külföld alkalmasint Oroszország, ugye? — érdeklődött az ügynök. — Igen, Oroszország — kapott a szón az angyal. Az ügynök szigorúan nézett rá, azután becsapta a nagy könyvet, amely az asztalon előtte feküdt. — Abból semmi sem lesz — mondta határozottan. — Hogy azután én is bajba kerüljek? Köszönöm szépen. Ismerem én az effajta szerződéseket... Külföldre... Oroszországba! Tudja, mi ennek a becsületes neve? — Nem tudom, kérem szépen — rebegte az angyal megszeppenve. — Leánykereskedés. Most pedig... Nem fejezte be a mondatot, de olyan fenyegetően nézett az angyalra, hogy az ijedten hátrált az ajtóig. — Leánykereskedő! — zúgta az ügynök fölháborodva. Az angyal fülig pirult, amikor a súlyos vádat meghallotta. De nem akart az ügynökkel vitatkozni, és szó nélkül lesietett a lépcsőn. — A dolog nem olyan könnyű, mint képzeltem — elmélkedett odalent. — Menjek egy másik ügynökhöz? Hogy még egyszer halljam... nem, nem. Mit csináljak? Nem szeretnék üres kézzel hazamenni... Ahogy mélán és szomorúan állt, egy gázlámpa tövében egyszerre hangos nevetést hallott. Fölnézett, és öt egészen egyforma és egészen szőke kis­lányt pillantott meg. Bébékalap volt a fejükön, sötétkék köpönyeg gömbö­lyű vállukon, és fekete harisnyájuk sárga félcipőben végződött. Baba arcuk­ból két nagy kék szem mosolygott az angyalra. Az angyal kíváncsian nézett rájuk, és amikor a lányok észrevették, már nemcsak a szemükkel mosolyog-

Next

/
Thumbnails
Contents