Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

A FIATALEMBER: Az gólya. Arról nevezetes, hogy nem ő hozza a kis babákat... A FIATAL HÖLGY: Gúnyolódik? Ertem! Amiért olyan nagyon néztem a majmokat!... Tehetek róla?... Maga hozott ide! A maga ötlete volt az állatkert.. . Miért nem keresett más helyet? És ha már ide hozott, miért nem szédített el, miért nem kábított el, miért nem bűvölt el? Miért viselkedett úgy, hogy engem itt minden érdekelt, csak maga nem? Édesen, egy szerelem sorsa az első pillanatban dől el. Ha nem kezdtük volna az oroszlánnal, nem végezzük a majmoknál... A FIATALEMBER (csendes dühvel): Igaz... igaz... az én hibám... de legyen nyugodt... A FIATAL HÖLGY: És én, mint többször mondtam már, különben is tisztességes asszony vagyok, aki meleg rokonszenvnél egyebet... Most pedig megyek, Aladár, mert az uram otthon lesz már! A FIATALEMBER: Erre balra... Itt ezen az ösvényen... A FIATAL HÖLGY (csodálkozva): Nem kísér el? A FIATALEMBER (fejétrázva): Nem... én itt maradok. Beszélek az igazgatóval... talán ad nekem egy ketrecet! 152. Legenda Fönt, a fehér és rózsaszínű felhőkkel cifrázott végtelen, kék magasságban, ragyogó aranytrónusán ült az Úr, és szeráfok legyezgették őt szárnyaikkal. A távoli zongorateremből bizonytalan hangok szűrődtek ki. Ott az angyalok kara skálázott, karmesterük pedig mennyei türelemmel kísérte őket a zongorán. A jó isten, aki mindent lát és mindent hall, egyszerre fölnézett, és szigorúan mondta: — Ez a hang hamis volt. Hívjátok ide a karmestert! A karmester lelkendezve sietett az Úr színe elé, és aggódva várta az Úr parancsát. -— A világ teremtése óta folyton énekeltek — monda az Úr —, és még most sem tudjátok a skálát. Valaki az imént hamisan énekelt. Mondd meg, karmester, miként történhetett ez? — O Uram — rebegte a karmester —, legtökéletesebb teremtményeid egyikének, a lónak, négy lába van, és mégis megbotlik. Olykor-olykor a hang is megbotlik, félrelép vagy eltéved, és kizökken rendes kerékvágásából, de azután bűnbánón visszatér az egyedül boldogító igaz és helyes útra. És te, Uram, akinek kedvesebb a megtért bárányka...