Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Heltai Jenő és első felesége, Jancsó Vali, otthonukban 1910-es évek Petőfi Irodalmi Múzeum A FIATALEMBER: Hja, az? (Oda se nézve.) Zerge... vagy selyemhernyó... ilyen messziről nem látom jól az arcvonásait... Igen... hol is maradrunk? Igen... csak magát néztem... csak magát... (Nem tudja, mit mondjon.) A FIATAL HÖLGY: Igazán, nem is hittem, hogy ilyen kellemesen fogom a délutánt eltölteni. És amellett meg sem csaltam az uramat. Maga mégiscsak kedves fiú. A FIATALEMBER (meggyőződés nélkül)'. Igen, kedves fiú vagyok. Itt vagyunk a vízilónál. A FIATAL HÖLGY: Hol van? A FIATALEMBER: Bent a vízben. A FIATAL HÖLGY: Nem jön ki? (Figyelmesen nézi a vizet.) A FIATALEMBER: Talán kijön. Várjunk. A FIATAL HÖLGY: Érdekes. Megfigyelte, hogy ez a víz, amelyben a víziló van, egészen olyan, mintha nem is lenne benne víziló? Én például, ha így látom ezt a vizet, sohasem mernék arra gondolni, hogy ebben egy víziló van... A FIATALEMBER (mereven nézi a fiatal hölgyet): Igen. A FIATAL HÖLGY: És az ott a parton az micsoda? Az a hosszú liba?