Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

A FIATAL HÖLGY (nagyotsóhajtva): Milyen édesek! Milyen drágák! A FIATALEMBER (merész fordulattal): Maga az édes! A drága! Az én egyetlenem! A FIATAL HÖLGY (nem is hallja): És milyen mulatságosak! Nézze, azt az öreget! Ennél bajosabb öreg majmot sohasem láttam még. A FIATALEMBER (hirtelen lehűlve): Igen... nagyon bájos... az öreg!... A FIATAL HÖLGY: Tudja-e, hogy egész nap itt tudnék állni, maga mellett... A FIATALEMBER (élj reménnyel): Mellettem, drágám? A FIATAL HÖLGY: És nézném a majmokat! A FIATALEMBER: Vagy úgy! A FIATAL HÖLGY (benső, nagy meggyőződéssel): A majom a legédesebb állat. Igazán, nagyon örülök, hogy kijöttem... A FIATALEMBER (lelkeseeiés nélkül): Boldog vagyok, hogy ezt az örömet részben nekem köszönheti... A FIATAL HÖLGY: Igen. Féltem, hogy meg fogom bánni ezt a meggondolatlan lépést, de nem bántam meg, bizony isten, nem bántam meg. (Távozóban.) Most még csak egyet szeretnék látni. A FIATALEMBER: Parancsoljon! A FIATAL HÖLGY: Jónást, a cethalat... A FIATALEMBER: Jónás nem cethal, hanem víziló... A FIATAL HÖLGY: Csodálatos! Pedig én a bibliában valami affélét olvastam, hogy Jónás cethal... Tehát cethal és víziló nem mindegy? A FIATALEMBER: Nekem mindegy. Nekik talán nem. A FIATAL HÖLGY: Rosszkedvű? A FIATALEMBER: Én? Mi jut eszébe? Miért lennék rosszkedvű? Maga itt van mellettem; maga, a világ legédesebb asszonya, gyönyörködhetek magában, hallgathatom a hangját, melegszek a mosolyánál... A FIATAL HÖLGY: Tudja, hogy maga nagyon rossz fiú? A FIATALEMBER (azt hiszi, hogy ez bók. Túláradó boldogsággal): Rossz fiú? Miért? A FIATAL HÖLGY: Magának nincs szíve. A FIATALEMBER (mámorosan): Nincs szívem? A FIATAL HÖLGY: Nincs. Megfigyeltem magát. Csöppet sem örült a majmoknak. Oda se nézett... A FIATALEMBER (hidegzuhany után): Én csak magát néztem... A FIATAL HÖLGY: Ez micsoda? (Napernyőjévelbizonytalan irányba bök.) A FIATALEMBER: Ez? (Nem tudja, hová nézzen.) A FIATAL HÖLGY: Ott, a kalitkában!