Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

A FIATAL HÖLGY (látva, hogy úgy sem bír rajta segíteni, beletörődik sorsába és leül) : Mit tudok? Nem tudok semmit... A FIATALEMBER (a gyöngéd szemrehányás hangján): Mindent tud... és ha nem tudná, tudja meg most, hogy szeretem... hogy csak magát szeretem, hogy maga mindenem ezen a világon és maga nélkül nem bírok élni!... Édes, legyen jó hozzám, legyen könyörületes, ajándékozzon meg szerelmének, szánalmának egy morzsájával... A FIATAL HÖLGY (némán hallgatja, ele az esze máson jár.) A FIATALEMBER (kisszünet után): Nem felel? A FIATAL HÖLGY (hirtelen magához tér): Istenem, mit mondjak?... Tudja, hogy tisztességes asszony vagyok, aki meleg rokonszenvnél egyebet nem... A FIATALEMBER (keserűn): Meleg rokonszenv? Csak ezt ne! Ezt nem akarom hallani. Inkább akármit... A FIATAL HÖLGY: Hát mondjuk, hogy jó barátja, jó kis pajtása vagyok... Különben nem jöttem volna el... hiszen, ha az uram, ez a féltékeny tigris... (Egyszerre kitör belőle az elfojtott vágy.) Hátha mégis meg lehetne nézni a majmokat? A FIATALEMBER (megdöbbenve): A majmokat? A FIATAL HÖLGY: Miért ne? Az egész állatkert üres... egy lélek sincs itt; alig valószínű, hogy ismerősökkel találkozzunk. És ha találkozunk is! Az állatkert nem gyanús. Menjünk a majmokhoz! Hogyan higgyek az ön szerelmében, ha még a majmokhoz sem akar velem jönni? Ennyit csak megérdemlek magától? A FIATALEMBER: Hogy megérdemli-e? Hát az ég összes csillagait nem érdemelné meg? Akarja, hogy lehozzam önnek Saturnust összes gyűrűivel? A FIATAL HÖLGY (egyszerűen): Nem. Én a majmokhoz akarok menni. A FIATALEMBER: Gyerünk! A FIATAL HÖLGY: Gyerünk! (Vígan.) Látja, maga most nagyon kedves. Most sokkal jobban szeretem magát. A FIATALEMBER (boldogan): Jobban szeret! Angyal! (Olyan gyorsan szalad a majmok felé, hogy a fiatal hölgy alig tud vele lépést tartani.) A FIATAL HÖLGY (boldogsikítással): Majmok! A FIATALEMBER (bután): Hol? A FIATAL HÖLGY: Ott, abban a nagy kalitkában... A FIATALEMBER: Azok nem majmok... azok sasok és keselyűk! A FIATAL HÖLGY (kiábrándulva): 0! Mindig azt hittem, hogy a majmok ülnek így a fákon... (Végre megérkeznek a majmokhoz. A fiatal hölgy néma gyönyörűséggel szemléli őket, míg a fiatalember fensőséges mosollyal nézi a fiatal hölgyet.)