Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

A FIATALEMBER: Valóban... ha az ember jobban megnézi... tényleg sárga egy kicsit... A FIATAL HÖLGY: De azért nem elég sárga... Szoknyában például ez az oroszlán-szín lehetetlen. És mondja csak, az a másik... ott az oroszlán mellett... az kicsoda? A FIATALEMBER: Az a másik... az... (udvariasan) a felesége... A FIATAL HÖLGY (megrázkódik): A felesége! (Lesüti a szemét.) Én mégiscsak könnyelmű asszony vagyok! Ha az uram tudná, hogy én itt vagyok az állatkertben magával, akire úgyis féltékeny... (Minden átmenet nélkül.) A tigrisről jut eszembe... menjünk a majmokhoz! A FIATALEMBER (megdöbbenve): A majmokhoz? A FIATAL HÖLGY: Ostobaságot mondtam? Nagyon szeretném a majmokat látni... A FIATALEMBER: Még csak az kellene!... Az állatkertnek az az egyetlen népes vidéke. De én nem bánom, ha mindenáron ismerősökkel akar találkozni, gyerünk a majmokhoz... A FIATAL HÖLGY: Nem, nem... ha attól tart, hogy ismerősökkel... akkor nem. Pedig kár. Igazán szerettem volna a majmokat látni. Tudja, azt gondoltam magamban, hogy ha már egyszer itt vagyok, hát megnézek egyet- mást... Ért maga az állatokhoz? A FIATALEMBER (bizonytalanul): Úgy... meglehetősen. A FIATAL HÖLGY: És meg tudja mondani, hogy ki melyik és mit ábrázol? (Tisztelettel néz rá.) A FIATALEMBER (szerényen): Körülbelül. A FIATAL HÖLGY (meggyőződéssel): Nagyon nehéz lehet. Én nem értek hozzá. Úgy vagyok velük, mint a képekkel. Nekem minden kép tetszik, és minden állattól félek... Például ez itt micsoda? Ettől nagyon félek. A FIATALEMBER (hasztalanul keresi a ketrecen azt a táblátcskáit, amelyen az állat neve ékeskedik. Habozva): Egészen mindegy. Ez a borz. Vagy a hiúz. Vagy mind a kettő együtt. De hát remélem, nem azért jött, hogy hiányos állattani ismereteit kiegészítse? A FIATAL HÖLGY (iitéreJen): Nem, nem azért jöttem... de ha már itt vagyok, mindenesetre nagyon érdekes lenne... A FIATALEMBER (hévvel): Látja, annyi mondanivalóm van! Jöjjön, üljünk le ide, erre a padra, ketten egyedül, isten szabad ege alatt, és hallgassuk egymás szívének a dobogását, amely a keselyűk vijjogásával oly szép harmóniába olvad... A FIATAL HÖLGY (habozva): De mégis!... A FIATALEMBER (nem hallgat rá, és a padhoz vezeti): Itt végre beszélhetünk... Itt végre megvallhatom magának azt, amit úgyis tud már...