Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

GRÓF: Dehogy voltam. Hogy is lehettem volna? Mi volt maga? Egy szögletes, szomorú kis masamódlány, akiből lassú, fáradságos munkával én formáltam ilyen ragyogó teremtést. Királykisasszonyt a kis csibészlányból. Most már érdemes magába beleszeretni — és sajnos úgy látszik, én vagyok az első áldozat. VlLMA: (mosolyogva) És ez olyan kellemetlen magának? GRÓF: Nagyon. A szerelem nem való a magamfajta embernek. A szerelemben van egy csomó kicsinyes, megalázó dolog; aki szerelmes, annak sokat le kell adnia emberi méltóságából. A szerelmes lehet hős, lehet félisten, csak egy nem lehet: úriember. Persze ha maga is szeretne engem... VILMA: (Jelháborodva) Én nem szeretem? GRÓF: Szegény kis Vilmám, persze, hogy nem. Magának sejtelme sincs a szerelemről. Tisztel, becsül, kedvel, hálás ezért a kényelemért és fényűzésért, kedves és jó hozzám — de szeretni? Maga nem szeret engem, és nem is fog szeretni. VILMA: (szólniakarj Mégis... GRÓF: (félbeszakítja) Ne fáradjon. Ismétlem, maga nem tudja, mi a szerelem. De erre, úgy látszik, már más mester fogja megtanítani, nem én. A maga nyugtalansága, rosszkedve, idegessége sejteti velem, hogy valami ismeretlenre, valami újra szomjazik. Ez a dolgok rendje. Elhibáztam a dolgot. Idején vissza kellett volna vonulnom, most pedig már késő. VlLMA: (bizonytalanul) Maga sem hiszi, amit mond. GRÓF: (anélkül, hogy felelne) Az én koromban az ember elveszti a mértéket. Vagy kevésbé szerelmes, mint illik, vagy szerelmesebb, mint kell. Én most már féltékeny leszek és kellemetlen. Borzalommal gondolok arra, micsoda ellenszenves figura lesz belőlem. De ezen most már nem lehet segíteni. (Vilma hangosan, vígan felkacag) GRÓF: (bámulva) Maga nevet? VlLMA: (még mindig nevetve) Engedje meg, hogy ne sajnáljam. Nekem borzasztóan jól esik, hogy szerelmes belém! Úgy kell magának! Látja, ha már négy év előtt belém szeretett volna, most nem kellene arról panaszkodnia, hogy nem tudom, mi a szerelem! Ha megtanított öltözködni, enni, zongorázni, franciául és angolul beszélni, mért nem tanított meg szeretni is? Maga a bűnös, nem én. GRÓF: Mit gondol, lehet még ezen segíteni? VlLMA: (kitérően) Nagyon jól tudja, hogy mindig engedelmes tanítványa voltam. GRÓF: (megfogja a kezét) Nézze, Vilma! Én kieszeltem valamit... valami nagyon szépet. Magának most két hónapig semmi dolga: elviszem magam-