Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

mal. Ezúttal nem valami zajos helyre, hanem le a birtokomra, ahol egészen magunk leszünk, csöndben. VlLMA: (ijedten) Nem, nem. Csak ezt ne! GRÓF: (csodálkozva) Nem értem! VlLMA: (zavartan) Nem szeretném, ha félreértene. Máskor nagyon szívesen, de az idén... Látja, egész idegességem nyugtalanságom, rosszkedvem, mind-mind ebből fakad. Ha hallgattam, ha furcsán néztem magára, amikor a nyárról beszélt, csak ezért volt. Már hetek óta arra akarom kérni, hogy ajándékozza nekem ezt a nyarat — de eddig nem volt bátorságom. GRÓF: Ajándékozzam magának? VILMA: (izgatottan) Igen. Van egy régi vágyam, egy kedves álmom, azt szeretném az idén megvalósítani. Ne kérdezzen, mert úgysem felelhetek. Ha szeret és megbízik bennem, elenged, és két hónapig nem törődik velem. Esküszöm, hogy egészen ártatlan, majdnem gyerekes dologról van szó... de nem mondhatom meg. Két hónap múlva, amikor hazajövök, becsületesen el fogok magának mondani mindent. Esküszöm! GRÓF: És most nem mondhatja meg? VlLMA: Végét vetné a mulatságomnak, az örömömnek. Fia az imént nem mondja azt, hogy szerelmes belém, hogy most már féltékeny lesz, elmondtam volna mindent. De így tudom: félreértené. Édes Iván, legyen jó! Mondjon le a tervéről, és engedje meg, hogy nyolc hétig egyedül éljek csendben, magányosan, elrejtőzve és ismeretlenül. Ha tudná, mi az nekem! Ha tudná, milyen hálás leszek! GRÓF: (izgatottan) Ostobaság! VILMA: Az, ostobaság. De már olyan régóta vagyok okos és jólnevelt, hogy szomjazom egy kis ostobaságra, egy kis neveletlenségre. Boldogtalan volnék, ha ez a vágyam nem teljesülne. GRÓF: Hogy ne tudjam, hova megy, mit csinál? VlLMA: Igen. GRÓF: (felkacag) És maga azt hiszi, hogy ebbe beleegyezek? Hogy megválók magától most, amikor először érzem, hogy szeretem? Amikor féltem, amikor ijedelemmel gondolok arra, hogy elveszíthetem? (Keményen) Velem jön! VlLMA: (könyörög) Ne kívánja. Elmegyek, ha parancsolja, de az egész úton sírni fogok. Belehalok, ha el kell mennem, értse meg! Hónapok óta ápolok lelkemben egy vágyat, és... GRÓF: Nem akar velem jönni?