Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

nyári darab írásának kötelezettségét — sietve rázta le magáról. A gazdag és kedves talentuma aranyát megcsengette, de nem váltotta be. 133. A masamód Első felvonás, tizedik jelenet GRÓF: (szelíden) Miért olyan rosszkedvű? VILMA: Nem vagyok rosszkedvű. Ez a kis vipera bosszantott azzal, hogy úgy kellette magát. GRÓF: Ugyan, Vilma, okos Vilma! Hát így ismer? VILMA: Oh, máskor nem törődném vele. De ma... ma különösen ideges vagyok. GRÓF: Hát mi baja? VILMA: Mi bajom? A színház, a szerepeim, a kollegáim... Torkig vagyok velük. Fáradt vagyok, agyonhajszolt, kimerült. Szabadulni szeretnék. Szabadulni akarok. GRÓF: Hát most itt a nyár. VlLMA: Igen, itt a nyár. (Kis szünet) GRÓF: Megint hallgat. Vagy két hét óta, valahányszor a nyárról beszélek, mindig hallgat. Mindig olyan furcsán néz rám. VILMA: Óh, dehogy. (Újabb szünet) GRÓF: Tudja-e, hogy egy idő óta én is rosszkedvű, vagy ha úgy tetszik, kissé ideges vagyok? VILMA: (csodálkozva) Miért? GRÓF: Maga miatt. VlLMA: (csodálkozva) Miattam? GRÓF: Igen. Maga, kedves Vilma, négy év óta tüntet ki barátságával, de azt még sohasem éreztem, amit mostanában. Túlságosan sokat érdeklődöm maga iránt, túlságosan sokat foglalkozom magával — akkor is, amikor nem vagyunk együtt. VlLMA: És ezért rosszkedvű? GRÓF: Igen. Nem szeretem, mindigis kerültem a bonyodalmakat. Most először érzem azt, hogy baj van. Szinte röstellem bevallani, de a dolog körülbelül úgy áll, hogy szerelmes vagyok magába. És ez nagyon kellemetlen. VlLMA: (mosolyogva) Hát eddig nem volt szerelmes?