Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

HATHARSYNE: De gyerekek, gondoljátok meg: a föltűnés, a botrány! Az ember nem azért házasodik, hogy elváljon! TAMÁS: Kivéve azt az esetet, amikor azért válik el, hogy házasodjon. Ez a Lenke esete. LENKE: Úgy van. Megmondtam Tamásnak, hogy csak akkor válok tőle, ha előbb férjhez megyek. HATHARSYNE: Beszélj értelmesebben! LENKE: Emlékszel, Miska bácsi, hogy egyszer száz koronát kértél tőlem kölcsön? MISKA: Nem emlékszem. LENKE: Akkor, hálából, ezt írtad az emlékkönyvembe: „Az elvált asszony olyan, mint a kihúzott fog. A kihúzott fog helyébe könnyű másikat illeszteni, de hol az istennyilában talál magának az a kihúzott fog egy megfelelő fogsort?" MISKA: Most már emlékszem. De csak az aforizmára. LENKE: Ezen az alapon én addig nem huzatom ki magamat, amíg a megfelelő fogsor rendelkezésemre nem áll. Szóval: előbb ide az új férjet, csak aztán válok el a régitől. HATHARSYNE: Na, ez valami. TAMÁS: Én beláttam, hogy Lenkének igaza van. Végre ő nem mehet bele a bizonytalanba. Tehát megígértem, hogy én fogok neki férjet szerezni, én fogom férjhez adni. 132. A LIeltai Jenő nyári darabjánál azonban megint felfrissültünk, nevettünk. Nyári darab! — hirtelenében egy egész csapat francia vígjátékot és bohózatot tudnánk felsorolni, a melyben sem ötletgazdagság, sem találó és helyénvaló dialóg, sem mulatságos alakok s helyzetek nincsenek oly nagy bőséggel, mint ebben a nyári darabban. És mégis azokra a francia darabokra a szezon közepén halálos komolysággal készül minden színház — eljutnak mindenüvé, aránytalanul nagy a forgalmi értékük. Azt hisszük, itt a hiba a magyar író felfogásában rejlik — ő maga sem veszi túl komolyan a dolgát —, elhatározza, hogy nyári darabot ír, munkáját, mulatságos és kedves ötleteit, gazdag leleményét, elmésségét így ajándékozza el, így bocsátja prédájául a nyárnak. Könnyelmű eljárás — rossz gazdálkodás. „Az édes teher" meséjéből és alakjaiból egy vagy két francia — megengedjük, kissé szigorúbb szerkesztéssel — olyan darabot ír, amelyet sietve drága pénzen vált magához a kontinens minden errevaló színháza, a magyar író az édes (?) terhet — a