Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

LABODA: Rettenetes! Milyen szép is volt! Ön minden szerdán bejött a hűvösvölgyi nyaralóból a városi lakásába, ebbe a naftalinos, kámforos fűtőkemencébe... TERKA: És itt, a lebocsátott függönyök, a fülledt félhomály, a fölszedett szőnyegek és a letakart bútorok védőszárnyai alatt minden szerdán találkoztunk. LABODA: És szerettük egymást, mint a medvék a rengetegek mélyében. Nagyon szép volt. TERKA: És praktikus. Itt sohasem fenyegetett semmi meglepetés, semmi veszedelem. Öröm volt megcsalni az uramat. LABODA: Óh, kérem, részemről a szerencse! ÉNEK LABODA: Egy omnibusz fedélzetén Láttuk meg egymást ön meg én, Tavasz volt a Ligetben. TERKA: S mintha szívünk szemünkbe' vón, Egymásra néztünk olvadón Mi ketten. LABODA: Én udvaroltam vakmerőn, Ön rám mosolygott megnyerőn — Ön bájos volt, de néma! TERKA: Én szende voltam, ön merész — Szóljak? Ne szóljak? Mily nehéz Probléma! LABODA: Remélve, hogy választ kapok, A fürge Pesti Hírlapot Diszkréten megmutattam. TERKA: S megismerkedtünk e komoly Úton, amely ma már nem oly Szokatlan. LABODA: S találkozánk, egyetlenem, Előbb a szép Gellérthegyen, Hogy senki önt ne lássa. TERKA: Majd folytatódott a regény, Tanúnk reá az ön legényLakása. LABODA: Minek tagadjuk — nem titok, Hogy szenvedéllyel űztük ott Az elsőrangú flörtöt,