Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

TERKA: Dicső emlékű, szent e hely: Hűségem onnan vitte el Az ördög. LABODA: Azóta bátran mondhatom: A szerda a vasárnapom, Akkor gyönyörbe' fürdők! TERKA: A mai vasárnap, édesem, Az nem vasárnap, nem — hanem Csütörtök! 129. Ferenc József korából való balladácska Az omnibusz fedélzetén Láttuk meg egymást, ön meg én, Tavasz volt a ligetben. Liget... Körönd... és Oktogon... Csak néztük egymást olvadón Mi ketten. Ó, várva várt találkozás! Beszélgetés csak, semmi más, Csak hosszú esti séta És néha csönd volt, percekig, Ön masamód volt, én peelig Poéta. Amíg a két ló baktatott, Önnek a Pesti Hírlapot Diszkréten megmutattam: „ Megismerkednénk komolyan ? " Ma ez az út már nem olyan Szokatlan. És másnap apróhirdetés! Az ember apróhirdet és Remél, fél és csodát vár. Megeshetett sok minden ott, Hol mint király uralkodott A császár. Egy este úgy tüzelt a csönd, Hogy két karomba zártam önt. (Az ember meg nem állja.) S miraient helyeslő fák alatt Szájamra végre rátapadt A szája. Ón masamód volt s hajadon Én friss legény... s egy zöld padon, A vén hold fénye mellett, Két neveletlen rossz kölyök Tanulni kezdtük az örök Szerelmet.