Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Igen, édesem, most már én is háztulajdonos vagyok, mint te, bár nem Pesten, mint te, csak Vityilló-Újfalun, mint te nem. Fogalmad sem lehet ar­ról, milyen boldog vagyok abban a tudatban, hogy te már nem nézhetsz le engem, de én még jobban lenézhetem azon nőket, akiket már eddig is le­néztem. És hidd el, édesem, nem cserélném el ezt a kis kastélyt még a te pesti házaddal sem, mert neked csak egy házad van és amikor a ház bevég­ződik, már nincs semmid. Holott nálam, mikor a kastély bevégződik, kez­dődik a kert és a szőlő és a terület és a szabad föld, mindez az áldott anyater­mészet kellős közepében, fákkal körülvéve és beültetve egyéb vetemé­nyekkel és szép zöld főzelékekkel, amelyek télen ugyan nem hajtanak, de majd tavasszal, mint saját tetmés kerülnek asztalunkra. Igen, édesem, mióta ezt a kis birtokot bevásároltuk magunknak, búcsút mondtam a léha fővárosi életnek, amely unalmas zsúrok alakjában neheze­dik az emberre és kizárólag a kastélyommal foglalkozom. A vicinális rövid két óra alatt kiröpít erre az idillikus helyre, és ugyanoly rövid idő alatt visszaröpít. Azért nem kerestünk a fővárostól távolabb eső helyet, hogy Ber­nát nyáron mindennap kijöhessen, ő pedig kötötte magát ahhoz, hogy na­ponkint legalább négy órát tölt vasúton, többet semmi körülmények között sem és végre ezt az óhaját, mint jó feleségnek, respektálnom kellett. így tehát én már most is hetenkint kétszer-háromszor kirándulok a birto­komra, részint, hogy lássam, nem lopták-e el még a kastélyt, részint, hogy el­lenőrizzem a szabad anyatermészet működését, t. i., hogy minő szorgalmat és haladást fejtenek ki a fák és más ültetvények a növés terén. Neked, édesem, mint városi nőnek, fogalmad sem lehet azon örömteljes meglepetésekről, amelyekben a magamfajta mezőgazdasszonynak része van, midőn már télen is figyelheti, hogy mi történik a gazdaságban. Gondolnád-e például, hogy keddtől szombatig a virágoskertben egy szalmakalap nőtt, amelyből kedden még semmi sem látszott, szombaton pedig már el is hervadt és olyan öreg és rongyos volt, hogy mint használhatatlant el kellett dobnom? Ah, édesem, nem képzeled, milyen türelmetlenül várom a tavaszt, hogy kiköltözhessünk és megkezdhessük a gazdálkodást. Bernát most esténkint a fű- és magátjegyzékeket tanulmányozza és káromkodik, hogy nem talál seholsem britannika- és operaszmagot, hogy saját termésű szivarokat szív­hasson. Én viszont már napok óta bújom a kertészeti könyveket, szeretném tudni, hogyan ültetik a heringsalátát, de ezek a művek oly hiányosak, erről egy szó sincs bennük. No de mindegy, majd a gyakorlat kipótolja azt, ami nekünk még az elméletből hiányzik. Természetesen állatokat is fogunk tar­tani, mint például kutya, macska, tehén, sertés és madarakat, mint méh, csirke és egyéb szárnyasok.

Next

/
Thumbnails
Contents