Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Heltai Jenő társasággal a Jardin de Paris kertjében. Jobbról Bársony István és Somlay Artúr 1907 Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tár Ezen állatok okszerűen el lesznek helyezve az udvaron, külön-külön, hogy össze ne keveredjenek és mindegyikről meg lehessen tudni, hogy micsoda. A tehénnek külön dúcot építünk és már kíváncsi vagyok az első reggelre, midőn az ispán lemegy a dúcba és megfeji a tehenet. A sertéslak szomszédságában lesz a méhól, az úgynevezett kaptafákkal, amelyekben a méhek tartózkodni szoktak, amikor véletlenül nem röpködnek szerte az anyatermészetben, virágról-virágra, mint a költő mondja. Szőlőnk is van egy pár akóval, de az most nem látható, mert a szőlőjegenyék be vannak takarva földdel, ettől kapja a bor azt a jó homokos zamatot, amely néha a borospalackok mélyén látható, ahol, mint zavaros piszok ide-oda kóvályog. Már most meghívlak a szüretre, amely a szőlőnek a legmulatságosabb része, t. i. ekkor kaszálják le a szőlőt és a népek tősgyökeres magyar dalokat énekelnek melléje. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen birtok sok pénzbe kerül és az ember folyton ráfizet, holott az ellenkezője az igaz, mert ez roppant megtakarítás. Az embernek mindenből haszna van, az állatokból, a növényekből, úgyszintén a tejből és a tojásból is. Milyen boldogság, hogy az embernek nem kell semmit vásárolni, hogy a vásárcsarnok ott van a szabad természet ölében,