Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Elismerem: e méla vágyban Nines bölcsesség és nincs haszon, De én a becstelen, a piszkos, Füstös fővárost szomjazom. Az aszfalt bűze és szemetje E távolságául szinte kincs, Mit ér nekem a legszebb csirke, Addig, amíg kirántva nincs! Falu, Természet, Szent Poézis, Ahány szó, annyi sok csalás, A Nyár varázsát tönkretette Az istenverte nyaralás. Oh, jobb a főváros porondján Színi a pesti levegőt, A hamisított kertben ülni A bűvös kávéház előtt. S amíg a rikkancsok rohannak S a villamos harangja szól, Szemünk behunyva álmodozni A Nyárról és a faluról. 118. Bernátné legújabb vívmányai (Bernátné levele dr. Csömöszlényinéhez) Drága Irmám! Bocsáss meg hosszú hallgatásomért, de az utóbbi hónapokban nagyon el voltam foglalva, részint a férjem nevelésével, amely — fájdalom! — még ma sincs befejezve, részint betegeskedéssel, amely — ne ijedj meg! — nem volt veszélyes (mert, hála istennek, egészséges vagyok, mint az eredeti makk), csak éppen mint idegesség jelentkezett. Orvosi tanácsra le kellett mondanom az irodalomról, amely árt az idegeknek, mint ahogy magam is tapasztaltam, hogy a szellemi megerőltetés és a fokozott agymunka rendesen cselédfölmondással és férjösszeveszéssel jár. Azonban ma, hála a jó istennek, az orvos végre megengedte, hogy megint kezembe vegyem meghitt tollamat, azt az édest és így sietve írok neked, hogy röviden vázoljam neked az elmúlt hónapok jelentőségesebb eseményeit. Hallgatással mellőzöm azon tapasztalatokat, amelyeket szanatóriumokban és világfürdőkön szereztem, úgyszintén ama nézeteket is, amelyek eltérés formájában köztem és férjem között mutatkoztak. Csak arról a házról akarok megemlékezni, amelyet Bernát hosszas unszolás után részemre, mint falusi birtokot megvásárolt.