Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

kapott dicséretekből sohasem téptem magamnak szerzői babérokat. Mindig azon igyekezem, hogy minden dicsőség a szerzőnek jusson és még akkor is, ha itt-ott változtattam, vagy hozzátettem is valamit, akkor is inkognito csináltam ezt, anélkül, hogy az ezért járó sikert külön elkönyveltem volna a magam számára. Sokszor hallottam vagy olvastam azt, hogy ez nem volt benn az eredetiben, ezt föltétlenül nekem kellett kitalálnom. Hát erre volt is eset nem is egyszer, de az érdem akkor is csak a szerzőé, mert ha az eredetit nem kapom a kezembe, sohasem írhattam volna meg azt, ami ezen a réven eszembe jutott, illetve: megfordítva, sohasem jutott volna eszembe az, amit ezen a réven megírtam. Mindig tiszteltem a szerző munkáját, mert saját tapasztalásomból tudom, milyen rosszul esik az embernek az, ha az ő munkáját nem tisztelik. Mindig iparkodtam a szerző egyéni gondolkodásához, egyéni stílusához alkalmazkodni, mert ismét csak saját tapasztalataimból tudom, milyen kínos az, amikor a külföldi fordítónak készen van egy tábornoki mártása — ahogy annak idején a Generalsaftot fordították —, és ezzel leönt mindent, ami a keze ügyébe kerül. Most, amikor a századik fordítás felé közeledem, egy kis fájdalommal állapítom meg, hogy körülbelül harminc esztendő munkájából vajmi kevés maradt meg az utókor számára. Ezzel a fáradsággal, lelkesedéssel, fejtöréssel bizony Shakespeare, Molière, Goethe, Aristophanes és Hauptmannt is lefordíthattam volna; de szegény ember voltam és vagyok, azt kellett csinálnom, amiből a színházakkal együtt én is megéltem. 116. Úgy érzem, rettenetesen sokat dolgoztam, hiszen csak francia és német színdarabot is száznál többet fordítottam. Bizony megérdemelnék egyetmást én is. Anyagi helyzetem alig tíz esztendeje javult meg, de a miniszteri fizetésnél alig keresek többet. Az pedig igazán nem sok. Ezért aztán illően nem is hódolhatok más szenvedélyemnek, mint a könyvgyűjtésnek. Annyit meg tudtam takarítani, hogy Mária-Besnyőn kis házikót vehettem. Itt szoktunk nyaralni.