Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Egyszer Faludi Sándor meghívott, hogy jöjjek el a kabaréjába vacsorára. Heltai és Molnár is ott lesz, nagy ricsaj készül. Egész este szűkre fogtam a mondókámat, úgy dobáltam le magamról a feladataimat, mint vetkőző asszony a vackait; így aztán még az előadásuknak is láthattam egy kis csücskét. Már amikor a kapu elé értem, megcsapott az előkelőbb, gazdagabb világ atmoszférája. Az utcán finom magánfogatok, az előcsarnokban libériás inasok várakoztak gazdáikra. Bezzeg ide másfajta közönség járt. Kicsi, de finom. A színpadon a záródarabot játszották, Heltai Jenő Jus primae noctis című operettjét, amely a középkor romantikáját parodizálta olyan finom művű versekkel, mint a brabanti csipke. A szereplőkön komoly, nehéz jelmezek, a színpadon művészettel föstött kulisszák, tarka fényhatásuk, a kis, parodisztikus kórus pompás összehangoltsággal zengett. 101. ADELGUNDA, BRÚNÓ, APRÓD (belép). ADELGUNDA: Miféle lárma ez odakint? APRÓD: Úrnőm, deputáció jött a faluból... BRÚNÓ: Miféle deputáció? APRÓD: A falubeli lányok küldöttsége... BRÚNÓ: Jaj! Még ez is! Ma minden ellenem esküdött. Dobd ki őket. APRÓD: Mindenáron beszélni akarnak veled, nemes lovag. A hátralék miatt... ADELGUNDA: Szegénykék! Igazuk van. Idestova másfél esztendeje nem gyakorolod úri jogodat. Pedig a jus primae noctist... BRÚNÓ: Ki ne mondd! Borsózik a hátam, valahányszor eszembejut. Voltam derék, vitéz levente, Ma vén, kopott bagoly vagyok, Ma nem tudom már, mit csináljak Veled, te furcsa, úri jog. A múltban buzgón gyakoroltam A földesúr dicső jogát, De másfél éve abbahagytam, A viszonyok ma mostohák. Azelőtt száz lány sem volt sok, Ma viszont már sok húsz, sok tíz, Sok a tíz, sok a húsz, Már nem izgat a jus,